AZ ELSŐ SZERETET❣️

,,💞De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.,, (Jel 2,4)

Ez egy levélből vett idézet. Jézus Krisztus levelet írt az efézusi gyülekezetnek, amelyben sok mindenért megdicséri, de utána ezt hiányolja életükből: az első szeretet eltűnt.
Mit jelentett ez akkor és ma?
Az első század végén a keresztény gyülekezetek intézményesedni kezdtek. 

Egyre gyakrabban kellett tanbeli, szervezeti, szervezési kérdésekről beszélni, és lassan háttérbe szorult a hívők Jézus Krisztussal való személyes lelki kapcsolata. Jézus személyéről áttevődött a hangsúly Jézus ügyére.
És mivel ez az ügynek is és a hívőknek is lelki kárára vált, szóvá teszi az Úr.
Ugyanez gyakran megtörténik az emberi kapcsolatokban is.

 
Az ismeretség elején a szerelmesünk személye fontos. 

Bármiről bármennyit tudunk beszélgetni, bármilyen áldozatra készek vagyunk, hogy találkozhassunk, minden gondolatunk körülötte forog. 

Aztán sokévi házasság után megszürkülhet a kapcsolat, nincs miről beszélni, teher a másik közelsége, csak azért maradnak együtt, mert nehéz lenne az anyagi szétválás. 

A házasság intézménye tartja össze a két embert, nem az egymás iránti szeretet. 

Az első szeretet eltűnt.

Jézus azt mondja, meg lehet újulni, vissza lehet térni az első szeretethez. 

Mert az ügy elviszi az energiát, a szeretetközösség adja. 

Az ügy leköt, a személyes kapcsolat felszabadít. Az előbbi megterhel, az utóbbi megerősít. 

Jézus ügye ideig való, a vele való személyes közösség örökkévaló. 

S ez a közösség a feltétele annak is, hogy az ő ügyét jól tudjuk képviselni.
Ügyeljünk a vele való személyes lelki közösség frissen maradására! 

És ne engedjük, hogy az egymással való kapcsolataink is személytelenné váljanak! 

Ne váljék kötelességgé a szenvedély, teljesítménnyé a ragaszkodás!

„Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg" - ezt olvassuk ebben az igében.

KÁRHOZAT, KEGYELEM, KÜLDETÉS❣️

,,💞Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt...,, (Ef 2,1)

Kezdetben Isten szép küldetést adott az embernek, hogy legyen az ő képviselője a teremtett világban, s művelje és őrizze azt, amit Isten alkotott.
Egy képpel folytatva: alig kezdte el az ember ezt a boldog életet, megállt mellette a kísértő, és egy érdekes hajóútra hívta az „unalmas" éden-kertből.
Az ember engedett a csábításnak, de amikor a hajóra lépett, lefogták, megkötözték, az evezőpadhoz láncolták, s azóta gályarabként tengeti életét. 

Már nem Isten az ura, de a maga ura sem lett, hanem az Isten elleni lázadás, a bűn uralma alá került. Tehetetlen, a helyzetén nem tud változtatni. 

Ezt az Isten nélküli létet nevezi a Biblia halálnak, s ennek a végleges formája a kárhozat.
Jézus Krisztusról azt tudjuk, hogy megjelent ezen a gályán, és kihirdette a jó hírt: aki hisz benne, az szabad.

 
Ezek álljanak fel! Aki az ő szavára felállt, arról lehullottak a láncok, Jézus neve is ezt jelenti: szabadító, megmentő, üdvözítő. A vele való kapcsolat újra az életet jelenti a raboknak, ennek végleges formája az üdvösség.
A bűn uralma alól felszabadított ember újra képes küldetését végezni. 

Felismeri, milyen érdekes és fontos lehetőségeket készített el neki Isten, aki minket „jó cselekedetekre teremtett..., hogy azok szerint éljünk" (Ef 2,10).

 
Az ilyen ember már nem rab, nem kénytelen szüntelenül Isten akarata ellen cselekedni, hanem képes őt megérteni, vele egyetérteni, neki engedelmeskedni.
S eközben „valósul meg", lesz azzá, akinek Isten teremtette. Ez az igazi szabadság!
Ez a megszabadult, hitre jutott ember útja: küldetés, kárhozat, kegyelem, küldetés. 

A második állomásig mindnyájan eljutottunk. A kárhozat állapotából hív ki minket Jézus, hogy Isten kegyelmet nyert gyermekeiként újra eredeti küldetésünket tudjuk végezni.

NE ZÁRKOZZ EL❣️

,,💞Oszd meg kenyeredet az éhezővel..., és ne zárkózz el testvéred elől!,, (Ézs 58,7)

Miért zárkózunk el testvérünk elől? Azért, mert nem testvért látunk benne, hanem vetélytársat, ellenfelet, sőt olykor ellenséget. Félünk tőle, féltjük tőle a javainkat. És őt miért nem féltjük?
Mióta az ember szembefordult Istennel, szembekerült embertársával is.
S ez így tapasztalható - attól kezdve, hogy egy családban megszületik a második gyermek, egészen a világűr birtoklásáig.

Isten arra figyelmeztet, hogy az emberiség egy vérből van teremtve, tehát egy nagy család, úgy kellene néznünk mindenkire, mint testvérre.
A bizalmatlan, önző, közönyös magatartás elzár egymástól, a magára maradt ember még inkább fél, és aki fél, az agresszív lesz.

Hogyan lehet ennek véget vetni? Pál apostol tanácsa: béküljetek meg Istennel (2Kor 5,20)!
Isten nem ellenség, ti se hadakozzatok ellene, és ne is védekezzetek ellene!
Nem büntetni készül, hanem ajándékot kínál.
Aki őt elkezdi szeretni és szolgálni, az képes lesz szeretni és segíteni a másik embert is.
Függetlenül attól, hogy kicsoda.
Nem azt nézi, hogy megérdemli-e, vagy hogy megéri-e segíteni neki, csupán azt, hogy szüksége van rá.
Isten is csak azt nézte, amikor könyörült rajtunk.

Az ilyen ember megszabadul az önzéstől.
„Az volt a bűne... Sodornának, hogy bár... kenyérbőségben... volt része..., a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta." (Ez 16,49)
Megszabadul a közönytől. „Ne nézd el, ha embertársadnak... juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen..." (5Móz 22,1-4)

Felszabadul arra, hogy sose érvényesítse a maga előnyeit mások kárára, de mindig legyen kész akár a saját rovására is segíteni, adni, örömöt szerezni, áldozatot hozni másokért.
Jézus Krisztus erre adott példát, s az a mi lelki gazdagságunk forrása, hogy ő azért jött, hogy szolgáljon, és az életét adja váltságul sokakért (Mk 10,45).
Boldog az, aki meri őt követni ezen az úton.

A PÁSZTOR HANGJA❣️

,,💞Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.,,
(Jn 10,4)

A jó pásztorról szóló példázatban Jézus Krisztus fontos igazságokat mondott arról, hogy ki és hogyan értheti meg az ő tanácsait.

1. A Biblia ritkán ír vezetésről, de gyakran a vezetőről. Vagyis arról, hogy milyen fontos, hogy újra Isten vezetése alá rendeljük az életünket. 

Mert más megrendelni a vezetést, vagy alárendelni magunkat feltétel nélkül Isten vezetésének.

Mi az előbbit szeretnénk, Isten viszont csak az utóbbira hajlandó. 

Nem elveket taníttat meg velünk, hanem a vele való személyes közösséget kínálja fel. 

Eközben megismerjük őt, együtt él vele a hívő, nem „probléma" lesz a vezetés, hanem napi gyakorlat.

2. Isten csak a maga útján vezet, és nem ahhoz szolgáltat tanácsokat, hogy a magunk útján hogyan juthatunk előre.
Az ókori pásztor nem terelgette nyáját, hanem hívogatta.
Nem ő követte a nyájat, hanem előttük járt, és mutatta az utat.
Az vezethető és az érti Istent, aki előtt ő, az ő akarata és igéje feltétlen tekintély. 

Aki bízik benne, bizonyos abban, hogy Isten jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk.
Ezért meggyőződéssel követjük. A vezetés tehát azzal kezdődik, hogy a magunk útjáról megtérünk Isten útjára.

3. A pásztor egy sajátos sípoló hangon hívta mindig a juhokat. Azok megismerték a hangját, és így követték. Mivel egész nap együtt voltak, megtanulták, és idegent nem követtek.
A Jézussal való állandó együttlét a hívő ember életformája.
És a naponkénti bibliatanulmányozás, rendszeres igehallgatás során megszokja a lelki fülünk a Pásztor hangját.
Így tudunk majd igeszerűen gondolkozni, dönteni és cselekedni.
Ő egyenként, név szerint ismeri a juhait, de mint nyájat gondozza őket. 

Én magamban is fontos vagyok neki, de a hívők közösségében lehet fejlődni, és ott vagyunk védve is.

EMBEREK, ISTEN KEZÉBEN❣️

,,Áldott az Úr..., hogy elém küldött most téged... megakadályoztál ma a vérontásban.,, 

(1Sám 25,32-33)

Különös, ahogyan Isten szervezi a dolgokat. Ahogyan irányít embereket, időzíti az eseményeket, felhasznál bárkit tudta nélkül is az ő jó céljainak megvalósítására.

Dávid, amikor még Saul elől bujdosott, sok jót tett egy Nábál nevű gazda pásztoraival. 

Ennek fejében várt volna tőle egy kis támogatást.
Nábál azonban fukar és ostoba ember volt, elkergette Dávid követeit.
Dávidban felforrt a méreg, és bosszút akart állni a kegyetlen emberen.
Megmondta ezt egy szolgafiú Nábál feleségének. Abigail azonnal felismerte a fenyegető veszélyt, Dávid csapata elé ment, lecsillapította haragját, emlékeztette őt Isten ígéreteire, hogy király lesz, és óvta attól, hogy vétkezzen és indulatból vért ontson.
„Véletlenek" sora ez a történet, amiben azonban egyértelműen látszik Isten bölcsessége, rendező hatalma, választottai iránti szeretete, igéjének emberformáló ereje.

Véletlenül volt fültanúja a jelenetnek a szolga, véletlenül gondolta, hogy megmondja gazdaasszonyának, teljesen szokatlan, hogy Abigail nő létére azonnal cselekszik, éppen azon az ösvényen megy le az ajándékkal, amelyen Dávid és emberei csörtetnek felfelé, prófétai bátorsággal inti a leendő királyt, az meglepő alázattal úgy fogadja ezt, mint Isten szavát - és elmarad a vérontás, lecsillapodnak a kedélyek.
Nyilvánvaló, hogy semmi nem történt véletlenül, Isten kegyelemmel és hatalommal irányít mindenkit, és vezeti népe történelmét is a jó irányba.

Ismerjük-e mi Istennek ezt a tulajdonságát, és így bízunk-e benne?
Vegyük észre az események mögött is őt, és engedjük, kérjük, hogy irányítson minket és népünk történetét is!

DÁVID, a VEZETETT EMBER❣️

,,💞Dávid újra megkérdezte az Istent, és az Isten azt felelte neki...

Dávid úgy tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki...,, (1Krón 14,13-17)

Dávid királynak nagyon sokat kellett hadakoznia, különösen a filiszteusok támadták gyakran az országot. Ő tapasztalt katona volt, mégis minden ütközet előtt megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Mindig úgy cselekedett, ahogyan Isten tanácsolta, és sok győzelmet aratott, olykor nagy túlerővel szemben is.
Hogyan történt vele az, hogy megértette Isten vezetését, és aszerinl járt el?
Kit vezet Isten, és ki értheti meg a vezetést?
Az érti Isten vezetését, aki kérdezi őt. Sokan vágynak arra, hogy kapjanak tanácsot, de kevesen jutnak el oda, hogy meg is kérdezzék.
Ehhez tudniillik már hit kell. Az a reménység, hogy Isten válaszolni fog, s ők azt meg is érthetik. Sokszor éppen a hitetlenség az akadálya annak, hogy ez megtörténjék, mert eleve kételkedik sok ember abban, hogy Isten felel.
Mert hogyan fogja megmondani, és hogyan értem majd meg?
Ezt bízzuk őrá!
A "hogyan" az ő titka. Az én feladatom, hogy higgyem: őt érdemes megkérdezni, és megérthetem válaszát. Hit nélkül ez nem működik.
És vevőkészülék nélkül sem, mert Isten Lelke nélkül senki sem értheti meg Isten gondolatait (1Kor 2). Az újjászületett ember képes azt érteni is, cselekedni is.
Csak az érti Isten vezetését, aki nemcsak kivételes alkalmakkor igényli, hanem mindig. 

Hétköznapi helyzetekben is, sorsdöntő kérdésekben is.
Eközben fejlődik ki a hívő ehhez szükséges lelki érzékszerve is.
És az érti Isten vezetését, aki látatlanban kész annak engedelmeskedni.
Aki csak úgy tekint Istenre, mint egyik tanácsadójára a sok közül, akit meghallgat, de majd eldönti, hogy hallgat-e rá, nem fogja megérteni őt.
Dávid újra és újra alázatosan kérdezte, és teljes bizalommal engedelmeskedett, így tapasztalta meg, hogy Isten valóban vezette őt.
Éljünk ezzel a nagy lehetőséggel, s kérjük el ennek a feltételeit is az Úrtól!

LÉGY RÉSEN❣️

,,💞Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes... elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját...,,

 (Zsolt 106,23 - Károli)

Sokan úgy kezdtünk imádkozni, hogy édesanyánk vagy nagymamánk megtanított egy kedves esti gyermekimádságot. Később meg tudtuk jegyezni már a miatyánkot is.
Aztán egyszer csak saját szavaival próbálkozik az ember, főleg ha Isten segítségét kéri valamihez.
Fordulatot az jelent, ha újjászületik valaki, és tud a „Lélek által" imádkozni, természetes lesz neki, hogy szüntelen imádkozik.
Öröm neki, hogy mennyei Atyjával mindent megbeszélhet, és őt dicsőítheti.

Van azonban olyan imádság is, amikor Isten gyermeke tusakodik, küzd valamiért vagy valakikért, amikor az imádságot mint fegyvert forgatja.
Mózes többször is kénytelen volt így imádkozni.
A nép újra és újra bálványokat imádott az élő Isten helyett vagy mellett, s ezzel Isten ítéletét hívták ki maguk ellen.
Ezekben a nehéz helyzetekben Mózes gyakran odavetette magát Isten elé, és életre-halálra könyörgött az ő kegyelméért.

Mert Isten népének védelmet az Úrral való szövetség ad.
Azon belül biztonságban van. Ha azonban elfordul Istentől, rés támad a szövetség falán, s azon bejön Isten ítélete.
Ezt a képet használja több esetben a Biblia: az imádság az a „malter", amivel ezeket a repedéseket be lehet tömni.
Mózes ilyenkor Isten irgalmas voltára hivatkozik, megvallja a nép bűnét, emlegeti Isten ígéreteit, amelyek meghiúsulnának, ha igazságosan megítéli az embereket. Isten dicsősége és a vétkes nép jövője van szeme előtt.

Isten komolyan veszi az ilyen elszánt imádságokat.
Sőt keres olyan hívőket, akik adott esetben így tudnak harcolni népükért.

 „Kerestem köztük valakit, aki... odaállana a résre... az országért..." (Ez 22,30)

Népünk jövőjére, szabadságára gondolva ne felejtsük el ezt a sajátos fegyvert se, amelyet a hívők eredményesen forgathatnak!