KI A KEGYES EMBER❓

,,💞...gyakorold magad a kegyességben..., a kegyesség pedig mindenre hasznos...,, (1Tim 4,7-8)

Mi a kegyesség vagy más szóval istenfélelem?
Az itt szereplő görög szó alapjelentése ez: helyet adni valakinek, akit tisztelünk.
Ülök egy váróhelyiségben, bejön édesapám, azonnal felállok és átadom neki a helyet. 

Elhatároztam valamit, de meghallom egy tapasztaltabb ember véleményét, és megváltoztatom a tervemet, helyt adok az ő látásának.
Ez nem kötelező, de saját érdekemben hallgatok rá, mert tisztelem és bízom benne.

Jelenti a szó ezt is: valakit előreengedni és követni.
A kegyesség az Isten iránti tisztelet és bizalom ötvözete. 

Életemben az első hely az övé, az ő szava, igéje a döntő, tőle függök teljesen. 

Nem kényszerből, hanem meggyőződésből. 

Ahogyan Jézus vallotta: azért jöttem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem.

A kegyesség tehát nem kegyeskedés (mint ahogyan az okosság nem okoskodás), az istenfélelem pedig nem az Istentől való rettegés, de nem is bizonyos vallásos kötelességek teljesítése, hanem bensőséges, gazdag szeretetkapcsolat az élő Istennel.

Mint minden számunkra fontos kapcsolatot, ezt is ápolni kell, erre vonatkozik mai igénk. 

Aki leszállt a maga trónjáról, és végleg átadta az első helyet Istennek, s aki tudja, hogy Isten mindig csak jót akar neki, az kérdezi őt kicsi és sorsdöntő dolgokban egyaránt, szenvedélyesen tudakozza és örömmel cselekszi az ő akaratát. Szívesen tölt időt vele, meggyőződéssel ajánlja ezt az életet másoknak is - egyszóval gyakorolja a kegyességet.
Nemcsak vasárnap és hívők között, hanem mindig.

Ebben az életben erő van, a Biblia ír a kegyesség erejéről. Isten ereje árad az ilyen emberek életébe, s rajtuk keresztül a környezetükbe is. Isten jelenlétében élnek, s ez meglátszik rajtuk.

https://www.youtube.com/watch?v=CmXwLpBdrdU

IGE és LÉLEK❣️

,,💞Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izrael házához!,, (Ez 3,1)

Ezékiel közvetlenül a babiloni fogság előtt prédikált, aztán Isten a fogságba is elküldte, hogy erősítse a népet igével.
Ez a szakasz arról szól, hogyan hívta el őt Isten erre a szolgálatra. 

Sok mindent megtudunk Isten igéjének természetéről.
Kiderül belőle, hogy Isten úgy segít az embereken, hogy az igehirdetésen keresztül megszólítja őket, és ha komolyan veszik azt, az ige megváltoztatja a hallgatók gondolkozását és életvitelét. 

Igehallgatás közben támad hit is a hitetlen szívben.
Isten jelképesen egy teleírt könyvtekercset ad a prófétának, amit meg, kell ennie.
Minden könyv olvasni való, de a Biblia ilyen értelemben megenni való. 

Vagyis nem nyalogatni, lapozgatni kell, hanem megrágni megérteni, lenyelni - befogadni, megemészteni - magamévá tenni, azonosulni vele, engedelmeskedni neki.
Ne válogassunk benne, amit Isten ad, azt vegyük komolyan!
Aki így olvassa és hallgatja Isten igéjét, annak táplálékká válik. Olyan lesz, mint az édes méz. 

Még a kemény beszédben is megérzi Isten mentő és ajándékozó szeretetét.
„Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám."
(Ez 2,2)

Vagyis aki Isten igéjére figyel, annak a Szentlélek érthetővé teszi Isten szavát, egészen személyesen szólítja meg, megerősíti és elküldi másokhoz, hogy adja tovább az életmentő igét.
A mi feladatunk ennyi: elmondani a ránk bízott üzenetet azoknak, akikhez Isten küld.
Minden egyebet ő végez: hogy legyenek köztük is, akik befogadják, hisznek, megváltoznak, és így üdvözülnek.
De lesznek mindig, akik nem akarják hallani, kigúnyolják az igehirdetést, megvetik Isten szavát.
Ez fáj annak, akit már Isten megmentett az igével, de nem szabad sem elkeseredni, sem abbahagyni a hirdetését.
A Ige által maga Isten munkálkodik, akármilyen erőtlen is az, aki mondja.

ÁLDOTT EMBER❣️

,,💞Szövetséget akarunk kötni veled... Hiszen az Úr áldott embere vagy te!,, (1Móz 26,28-29)

Ezt Izsáknak, Ábrahám fiának mondták olyan pogány fejedelmek, akik közelről látták az életét. 

Miből láthatták, hogy áldott ember?
Ahol Izsák megállt, ott sátrat vert, oltárt épített és kutat ástak. 

Tudjuk-e, hogy mi is csak ideiglenesen sátorozunk itt a földön, de örök lakásunk a mennyben van? Hozzátartozik-e a mindennapjainkhoz az oltár, Isten igaz tisztelése? 

És jellemzi-e az életünket, hogy értékeket hozunk létre, amelyeket csak részben élvezünk mi magunk, részben másoknak hagyunk?

Isten áldásainak egész sorát láthatjuk Izsák életén. Folyvást gyarapodott, kedvezőtlen körülmények között is. De nem lett elbizakodott, alázatos maradt, Istennek tulajdonított minden jót. 

Apja hitét mint drága örökséget szeme előtt tartotta, s tudta, hogy sok áldást őérette kap. 

Nagy türelemmel szenvedte a rosszindulatú támadásokat is, de a gonoszul betemetett kutakat újra kiásták, mert az létfeltétel volt nekik is, másoknak is.

Eközben egyszer forrásvízre akadtak. Ez volt aztán az igazi áldás! 

Ezzel csak Isten tudja megajándékozni az övéit.
Az ember végzi mindennapi munkáját, ássa a kutakat egymás után, de ha eltalál egy vízeret, 

az kimondhatatlan ajándék.

A hat-nyolc hónapig tartó szárazságban a legtöbb kút kiszáradt. 

A forráskutak mentették meg a nyájakat.
De még kijelentést is kap az áldott ember, Isten szól hozzá: ne félj, veled vagyok, megáldalak, 

utódaidat is.

És az áldott ember vonzó is: akik korábban bántották, most szövetségét keresik, bocsánatot kérnek,

 és szívesen vannak a közelében. 

Isten embere Istenhez vonz tőle távol élőket, mert megfigyelték az életét, és hitelesnek találták.
Mindebből mi jellemző ránk? Szabad áldásért könyörögni, s ha kapjuk, vele szentül élni.

KILÁTÁS CSAK FELFELÉ❣️

,,💞...Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr!,, (Ézs 37,20)

Kr. e. 721, Asszíria nyugat felé terjeszkedik, az északi zsidó államot már meghódította, most Júda van soron. Jeruzsálem körül bezárult az ostromgyűrű, az asszír király ultimátumot ad. 

Képviselője nagy hangon dicsekszik, fenyegetőzik, igyekszik megingatni a várfalon remegő emberek bizalmát Istenben és Ezékiás királyban is, aki viszont rendületlenül tartja a lelket a népben: az Úr megszabadít bennünket, megígérte. 

Aztán Ezékiás beviszi a templomba az ellenség levelét, és megrendítő imádságban kéri újra Isten szabadítását.

Ő sem tudja, hogyan és mikor ad az Úr segítséget, de bizonyos benne, hogy adni fog. 

Aztán másnap reggel hűlt helyét találják az asszír seregnek, mert valami járvány törhetett ki, „mindenfelé csupa holttest volt".

Ebben a reménytelen helyzetben Ezékiás belekapaszkodott Isten igeéretébe, és teljesen őrá bízta népe sorsát. 

Aki ismeri az ilyen mély, tusakodó könyörgést, az tudja, hogy mennyire másként látja utána a hívő a nyomasztó terheket és önmagát is. 

Az imádságnak emelő ereje van, önmagunk és a bajaink fölé emel, és Isten közeléből látjuk a helyzetet.

Az imádságnak formáló ereje is van, átrendezi a gondolatainkat s még az arcvonásainkat is. Megszabadít a szorongástól, felszabadít a reménységre.
Aki az Istennel való imádságos párbeszédből él, az olyan rejtett életet él, amelyről a világ mit sem tud, csak az áldásait tapasztalja.
Az ilyen emberben már az eljövendő világ erői mozdulnak meg, sőt áradnak a környezetébe is. 

Ezért lesz áldássá.

Hasonló szorongattatásainkban bízzunk mi is Isten igéjében!
Nem az számít, hogy mekkora az ellenség, hanem hogy milyen közel vagyunk az Úrhoz, mert nála készen van a szabadítás.

Ő mondta:
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
És megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)

VAN E a PÉNZNEK SZAGA❓

,,💞De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel...,, (1Tim 6,6 - Károli)

A keresztény ember számára nagyon fontos a pénz eredete.
Mert a pénznek igenis van szaga, és ha tisztátalan pénz kerül hozzánk, megbűzhödik tőle az egész életünk.
Tiszta az, amit a munkájáért kap valaki, amit ha szükségbe kerül, testvérek szeretettel adnak (tudni kell elfogadni is), és néha Isten készít ajándékot, „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2).

Kié a pénzünk? A miénk - mondják a legtöbben. A tizede az Úré -vallják, akik hallottak erről valamit.
Az egész az Úré - állítja a Biblia. „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók." (Zsolt 24,1) Isten gyermeke tudja, hogy mindenestől Isten tulajdona, akitől sáfárságra kapott sok mindent, a pénzét is, amivel felelősen lehet gazdálkodnia, s a végén majd el kell számolnia.

Az Újszövetség nem írja elő a tized fizetését, de akik a jövedelmük tizedét félreteszik Isten céljaira, mások megsegítésére, jól teszik, Isten áldása van rajta.
De tudnunk kell, hogy az egészet felelősen kell beosztanunk.

Jézus nélkül könnyen a szerzésvágy uralkodik el rajtunk, ővele az ajándékozás öröme lesz a részünk.
Mennyi az elég? „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem!
Adj annyi eledelt, amennyi szükséges..." (Péld 30,8) „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Fil 4,11

Isten az egyik kezünket tele akarja rakni, de a másik maradjon szabad a szolgálatra (Préd 4,5-6)!
Az istenfélő embernek a kevés is mindig elég, Isten nélkül a sok is mindig kevés. 

Nélküle a másokét is kívánom, vele a magamét is megosztom.
Aki Istenben gazdag, annak nem árt meg a szükség sem, a bőség sem.

MIRE VALÓ A PÉNZÜNK❓

,,💞Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.,, (1Tim 6,10)

Mi a pénz? A gazdasági életben általános értékmérőként és csereeszközként használt érme vagy bankjegy.
Tehát a pénz eszköz. Amíg eszköz, addig kénytelen engedelmesen szolgálni nekünk.
Mihelyt céllá válik, kénytelenek vagyunk engedelmesen szolgálni neki.

Ezért írja Pál apostol: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni..., sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik." 

Ha halvánnyá válik, elszakít Istentől, mert „nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak" (Mt 6,24).

A másik fontos igazság: érme, tehát csak neki tulajdonított értéke van.
S ha ezt többé nem ismerjük el, nem ér semmit önmagában, ki lehet dobni.
Ezért is fontos azokra az értékekre is figyelnünk, amelyek önmagukban is megállnak, mégpedig minden időben. A szeretetnek, hűségnek, áldozatnak, igazságnak önmagában van értéke.
Nem beszélve az Istennel való közösségről, ami magát az életet jelenti a hívőnek. 

Erre mondta Jézus: az ember életét nem a vagyon tartja meg, hanem ha Istenben gazdag; (Lk 12,15.21).
Hol a pénz helye? Nem a szívünkbe zárva, nem a markunkban szorongatva, hanem a zsebünkben, hogy ha szükség van rá, elköltsük. így marad eszköz. Mondd meg, mire költöd el, s megmondom, ki vagy.
A Biblia szerint nem a pénz rossz önmagában, hanem a pénz szerelme.

A pénz lehet áldott eszköz Isten kezében is. De akinek már az lesz a célja, hogy minél több legyen belőle, annak a fejére nő, s az ilyen ember nem tudja többé teljes szívéből szeretni Istent. 

Aki viszont teljes szívéből őt szereti, és felebarátját is úgy, mint önmagát, az mindig tudni fogja, mit kell tennie a pénzével, akár kevés az, akár sok.

Lk 12. 15 Majd így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete.
Lk 12. 21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.

MAGÁBA SZÁLLT❣️

,,Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!,, (Lk 15,17)

Valaki azt mondta, nyári pihenésének egyik eredménye az volt, hogy végre magába szállt, s ennek sok jó következménye lett.
Jézus a tékozló fiú példázatában használta ezt a kifejezést.
Mit kell ezen érteni? Mit jelentett ez a tékozló fiú esetében?
Nagyon sok ember olyan értelemben magán kívül van, hogy a bajainak okát önmagán kívül keresi.
Másokat vádol, önmagát mentegeti. 

A tékozló fiú is élte világát, amíg volt pénze, olyan harsogás volt körülötte, hogy nem hallott meg semmit.
A disznók vályújáig kellett eljutnia, hogy végre befelé nézve megérkezzen önmagához, felismerje, 

hogy egyedül ő minden bajának az oka.
Amikor magába szállt, eszébe jutott az apja, de nem önmagában találta meg, hanem haza kellett mennie hozzá. Senki sem önmagában találja meg Istent, lelke mélyebb rétegeiben, valamiféle meditáció során, hanem az önmagára lelt ember leborul a rajta kívül, tőle függetlenül létező kegyelmes Isten előtt, meghallja hívását, és vall neki: „vétkeztem az ég ellen és teellened".

Amikor magába szállt, rádöbbent, hogy mi nyomorúságainak az oka. 

Addig csak azt látta, hogy nincs otthona, az éhhalál szélére került, megalázzák, és kilátástalan a jövője. Most ismerte fel, hogy mindennek az az oka, hogy nincs a helyén. 

Ha otthon lenne, mindez nem így lenne.

Otthon a béres is jóllakik mindennap.
Az embereknek sem hitbeli problémáik vannak, hanem megélhetési, egészségügyi, társkapcsolati, önértékelési...

 
Magunkba szállva látjuk meg, az a baj, hogy eljöttünk otthonról, hogy gyakorlatilag Isten nélkül telnek a napjaink.
S ha a Szentlélek elsegít oda, hogy leborulunk Isten előtt, s kimondjuk: vétkeztem, de szeretnék veled élni, akkor kezdődik új szakasz az ember életében.