KIÁLTOTT JOSÁFÁT❣️

,,...körülfogták... Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az Úr megsegítette; Isten másfelé terelte őket.,,

(2Krón 18,28-34)

Lezajlott hát a csata, amitől Isten óvta a királyokat.
Szörnyű vereség lett a vége, Aháb ottmaradt a harcmezőn, és Jósáfát is csak isteni csoda révén menekült meg.
Ennyire igaz az, hogy Isten az ő beszédével meg akar menteni minket. 

Ha azt komolyan veszik, elkerülték volna ezt a tragédiát.
De Ahábot nem is érdekelte, Jósáfát pedig nem mert hallgatni Isten világos intésére.
Szívszorító jelenet: két felelős vezető ott tántorog a szakadék szélén, ha belezuhannak, magukkal rántják a népet is, s Isten nyújtja feléjük a kezét, de ők ellökik maguktól.
Háromszáz évvel később ugyanez történt, megvetették Isten igéjét, és bekövetkezett a babiloni fogság.
És mi mit teszünk Isten életmentő igéjével?
Aki nem engedi, hogy Isten szava bölccsé tegye, az egyre balgább lesz. 

Aháb azt javasolja, hogy Jósáfát maradjon királyi ruhájában, ő pedig páncélba öltözik. 

És Jósáfát nem lát át a szitán!
Persze hogy őt támadják a csatában, s csak az menti meg, hogy végre Istenhez kiált, és az Úr elviszi onnan támadóit. Előbb is kiálthatott volna, de eddig nem volt szava Istenhez. 

Ő azonban olyan kegyelmes, hogy az ilyen segélykiáltást is meghallgatja. 

Így hallotta meg Jézus a vele együtt megfeszített lator kiáltását is. 

Mert „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik" (ApCsel 2,21 - Károli).
De aki nem hívja segítségül, hanem magában bízik, az elvész, mint Aháb. 

Ha páncél van rajta, akkor is. Így van ez a mi örök sorsunkkal is. 

Kilátástalan helyzetbe kerültünk, ahol nem tudunk magunkon segíteni, mint Jósáfát. 

De aki Isten kegyelméért kiált, üdvösséget kap. 

Aki pedig a maga álruhás huncutkodásában reménykedik, elpusztul.
Hisszük-e mind a két megállapítást?

AZ ÚR TRÓNJA❣️

,,💞Láttam az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.,, 

(2Krón 18,18-27)

Ez a szakasz a korábbi események hátterébe enged bepillantást. Isten itt mintegy felemeli a függönyt, és beláthatunk a mennybe. Kitűnik, hogy Mikeás valóban nem magától jövendölte, hogy elvesztik a háborút, hanem Isten döntött így, és ő adta tudtára ezt a prófétának.
S most Mikeás elmondja, hogyan is tudta ezt meg.

Nekünk nem látomásokban adja tudtul Isten a végzéseit és igazságait, hanem írott igéjéből, a Bibliából tudhatjuk meg. Kérdés, hogy merjük-e komolyan venni mindazt, ami meg van írva, és aszerint rendezzük-e be vagy át az életünket.
A Biblia azt tanítja, hogy a valóságnak két része van: a láthatók és a láthatatlanok. 

Az előbbit érzékszerveinkkel fogjuk föl, az utóbbit hitünkkel érzékeljük valóságnak.

Mai igénk a láthatatlanokról szól. Istent trónján ülve látja a próféta, és az egész mennyei sereg szolgálatkészen áll körülötte. A Mindenható egyedülálló hatalmát, fenségét fejezi ki ez a kép. Az Úr uralkodik, a földi események a mennyben dőlnek el. Ehhez képest nevetséges, ahogy a két kiskirály feszít a trónján Samária főterén, és azt gondolják, ők irányítják a történelmet. 

A mindenható Isten kezében van az, beleértve a mi kis életünk történetét is.

Mennyire másként értékelnénk mindent, ha ezt komolyan vennénk! 

Milyen nagy kiváltság e hatalmas Isten gyermekének lenni! Aki ezt hiszi, megszabadul minden felesleges félelemtől, türelmetlenségtől, értetlenségtől, és megtapasztalja, hogy ez valóban igaz: minden hatalom az Úré. 

S milyen nagy kegyelem, hogy ő idejében tanácsolja a benne bízókat, nekünk is adja szent igéjét!
Boldog, aki mer aszerint élni, akkor is, ha esetleg egyedül van ezzel, és megpofozzák miatta, mint itt Mikeást.

VAN-E BÁTORSÁGUNK ENGEDELMESKEDNI❓

,,💞Láttam egész Izraelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora.,,
(2Krón 18,4-17)

Amikor Jósáfát megígérte Ahábnak, hogy részt vesz a tervezett csatában, rossz érzése támadt. 

A Szentlélek jelzi a hívőknek, ha engedetlenek. 

Nem így szokott ő dönteni, hanem megkérdezi előtte Istent.  Most legalább utólag meg kellene ezt tenni. 

Ahábot bosszantja ez a javaslat, de odaparancsolja az udvari prófétákat, akik mindig tudták, mit akar hallani a király. Egyöntetűen ezt kántálják: induljanak, mert győzni fognak.

Jósáfát még mindig nyugtalan. Odahívatja Mikeás prófétát is, és ő vereséget jövendöl.

Milyen kegyelmes Isten, hogy még idejében küld egy igazmondót, aki valóban az ő akaratát hirdeti! 

Lesz-e erejük a királyoknak felismerni ezt, és engedni neki? Nem volt. 

Ekkor már Jósáfátnak is nehéz lett volna visszakoznia. 

Pedig ha megteszi, nem esik el sok fiatal férfi értelmetlenül a harcmezőn, nem maradnak árván és özvegyen sokan - minden eredmény nélkül.

Ebben a csatában Aháb király is elesett, és Jósáfát is majdnem ottmaradt. 

Van-e bennünk éberség, hogy idejében kérdezzük meg az Urat? 

Ismerős-e ez a lelki érzékenység, amikor a Szentlélek megmutatja: rossz úton járok?
De még vissza lehet fordulni!

Van-e ehhez bátorságunk, hogy ha késve is, de inkább vállaljuk a szégyent, mint az engedetlenséget?
Nem számít, mit szólnak hozzá, mert Isten akarata a fontos. 

Van-e bátorságunk odaállni azok mellé, akik ezt képviselik? 

Egyre pogányabb világban élünk, ahol teljesen ismeretlen Isten útmutatása után tudakozódni. 

Nem népszerű ember az, aki ragaszkodik az Úrhoz. 

Az emberek bármit elhisznek, csak ne legyen benne a Bibliában. 

A világ minden iránt türelmes, csak az élő Isten és a benne hívők iránt nem.

De ezen a világon csak akkor tudnak segíteni a hívők, ha ragaszkodnak Isten igéjéhez. 

Kérjük el ezt a bátorságot a mi Urunktól! 

Ezzel használunk legtöbbet nem hívő embertársainknak is.
Jézus Krisztus engedelmes maradt mindvégig.

LÉGY ÉBER MINDIG❣️ - FONTOS TANÍTÁSI RÉSZ!

,,💞Aháb, Izrael királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától:
Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen?
Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek..., veled leszünk a háborúban!,, (2Krón 18,3)

Jósáfát élettörténete rámutat a hívő élet buktatóira és győzelmeire is. 

Ez a szakasz példa arra, hogyan eshet csapdába még Isten gyermeke is.

Jósáfát a déli országrész királya volt. Az északi részben virágzott a bálványimádás, 

Aháb király pedig különösen is távol került Istentől, főleg pogány felesége hatására, aki istentelen asszony volt. Jósáfát mégis megkérte a lányukat a saját fiának feleségül. 

Isten mindig óvta a benne hívőket attól, hogy pogányokkal házasodjanak össze, mert könnyen érvényesült a lefelé nivellálódás törvénye. 

S most Jósáfát, aki a Bibliára akarta felépíteni személyes életét és az ország rendjét is, ezzel ellentétesen cselekszik.

A bajt fokozta, hogy Aháb most már mint rokont is meghívta egy nagy lakomára. 

Jósáfát a meghívást elfogadta. Ezek gyakran tivornyává váltak, ahol a bálványisteneknek való áldozat is sorra került. 

Mit keres itt egy istenfélő ember?

Mulatozás közben Ahábnak eszébe jutott, hogy vissza kellene foglalni egy elveszített várost. 

Jön-e vele a szomszéd a háborúba? Kényelmetlen lenne most nemet mondani, s Jósáfát gondolkozás nélkül bólint.

Egy hívő, aki nem kérdezi Urát, sodródik, s egyre mélyebbre kerül. A hajó a vízben van, de a víz ne kerüljön a hajóba!
A hívő a világban él, de ne legyen hasonlóvá az Isten nélküli világhoz! 

Kényes, de fontos kérdés ez.
Isten gyermekei csak akkor tudnak áldássá lenni mások számára, ha minden helyzetben Isten gyermekei maradnak. Szeretnek mindenkit, de közösséget csak a szentekkel vállalnak!!

Péter apostol írta: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan..."(1Pt 5,8-9)

 

FELELŐSSÉG BÉKEIDŐBEN❣️

,,Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma.,, (2Krón 17,10-19)

Ez a szakasz arról szól, mit adott Isten Jósáfátnak uralkodása elején, és mit tett ő azzal.

„...az Úr rettegést támasztott a Júda körül levő országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen."
Néha Isten úgy védelmezi az övéit, hogy félelmet támaszt ellenségeikben. 

Olykor nem is tudjuk, milyen veszélyek közt járunk. Isten ott is véd, ahol nem sejtjük.
Ezek ritka idők Isten népe életében. A gyakoribb az, hogy bántják, támadják. 

Ráadásul még azt is olvassuk, hogy sok ajándékot, önkéntes adót hoztak Jósáfátnak.
Mit tesz ő ezzel? Nem magának fogadja el, hanem az államkasszát gyarapítja vele, és felelősen készül a jövőre.
Mert most csend van, de bármikor támadásba lendülhet az ellenség. 

Éppen ezért jól képzett hadsereget készít fel, az adományokból pedig várakat és raktárvárosokat építtet.
Isten gyermekeit mindig jellemzi az előrelátás, felelősség, felkészültség.

Békeidőben sem engedik el magukat.

Később Jeremiás kesereg így a nép miatt: „nem gondolt a jövendőre. Szörnyű mélyre süllyedt" 

(JSir 1,9).

A felelőtlen, pillanatnyi élvezetekre berendezkedő gondolkozás mindig mélyre süllyeszti a népet.
Jósáfát tudott bővölködni, nem szédítette meg, hogy egyre nagyobb lett a hatalma, ő akkor is Istenre figyelt és alázatos szolgája maradt.
Így tudta jóra használni a csend éveit és a kapott anyagi javakat.

Az tud felelősen élni minden adottsággal, s felelős és bölcs vezetője lenni a rábízottaknak (akár csak egy embernek vagy egy családnak is), aki kapcsolatban áll azzal, akinek végső soron felelős: Istennel.

HITBELI GYÖKEREK❣️

,,(Jósáfát) az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította... a szent fákat.,, 

(2Krón 17,1-9)

Szükségünk van pozitív példaképekre, akiket nem idealizálunk, és főleg nem imádunk, de akiktől helytállást tanulhatunk. A Biblia több ilyen személyt állít elénk. 

Ilyen volt Jósáfát is, vizsgáljuk meg az ő életét most néhány napon át!
Kr. e. 872-848-ig volt a kettészakadt Izrael déli részének, Júdának a királya. 

Nehéz helyzetben vette át az országot, mert elődje gyengekezű ember volt, aki alatt a tiszta egyistenhittel pogány elemek is keveredtek, az erkölcsi értékek viszonylagossá váltak, s ebből sokféle lazaság, szabadosság, az idegen és káros szellemiség iránti tolerancia is származott. Mint ma is.

Mit tett Jósáfát ebben a helyzetben? Meg volt győződve arról, hogv népe akkor jár jól, ha neki magának szoros kapcsolata lesz Istennel, ha ő mindig figyel Isten akaratára, és úgy uralkodik, hogy Istennek fog engedelmeskedni.

Bizonyos volt abban, hogy a gazdasági és szociális fejlődésnek, a családi és munkaerkölcsnek is hitbeli gyökerei vannak. Ezért istenismeretre és istenfélelemre kell tanítani az embereket, mert ettől függ minden. Elővette hát az akkori Bibliát, Mózes könyveit, és elkezdték rá tanítani a népet.
Eközben pedig Isten adott neki jó gondolatokat, így kezdte el megszervezni az ország védelmét, egyre nagyobb tekintélye lett otthon és külföldön is, és elindult lassan az anyagi gyarapodás is.

Hisszük-e, hogy a mi személyes, családi, munkahelyi életünk is attól függ, hogy Isten parancsai szerint élünk-e, és az ő útján járunk-e? Hogy ledöntünk minden bálványt, és egyedül az élő Istenben bízunk, benne gyökerezik, belőle táplálkozik az életünk, tőle kérünk és várunk mindent: tanácsot, védelmet, segítséget, áldást.

MAGÁTÓL TEREM A FÖLD!

,,Magától terem a föld... érett magot a kalászban.,,(Mk 4,26-29)

A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. 

A következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e köszönni Istennek a kenyeret?
A miatyánk szavaival néha kérjük, de tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?
Egyre többen vannak, akik vetés nélkül akarnak aratni, sőt már aratni sem akarnak, csak a kenyeret követelik az asztalukra. Amiért mások megdolgoztak, ők azt csak élvezni akarják. 

Isten az ilyen élősködő magatartást nagyon elítéli. Ezek az emberek azok, akik mindennek csak az előnyét akarják élvezni, de áldozatot nem vállalnak, csak jogaikat emlegetik, de kötelességüket elhanyagolják. Holott minket Isten arra teremtett, hogy új értékeket hozzunk létre, s azok egy részével másokat segítsünk, sáfárkodjunk.
S közben ne feledjük, hogy minden Isten kegyelmének az ajándéka! 

Ha van vetőmag, van hova elvetni, van erőnk a munkához, csoda, hogy a magból kalász lesz, ha abban sok mag van, abból kenyeret lehet sütni - ez mind nem magától értetődő, ahogyan Jézus mai példázatunkban meggyőzően szemlélteti is.
Ugyanez érvényes a lelkiekre. Nem magától értetődő, hogy miközben mi hagytuk ott Istent, ő jött utánunk, pedig nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk rá. 

Úgy gondoskodott üdvösségünkről, hogy azért mi semmit nem tettünk.
Csoda, hogy ha belehull az ige magja egy ember szívébe, megváltozik a gondolkozása és jelleme, és olyan gyümölcsöket fog teremni, mint az önzetlen szeretet, türelem, jóság.
És mindez magától, mint a gabona is.
Magától a kegyelmes Istentől. Legyen áldott az ő neve!

Mi pedig ne tulajdonítsunk magunknak semmit abból, amiért egyedül őt magasztalhatjuk!