HITBELI GYÖKEREK❣️

,,(Jósáfát) az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította... a szent fákat.,, 

(2Krón 17,1-9)

Szükségünk van pozitív példaképekre, akiket nem idealizálunk, és főleg nem imádunk, de akiktől helytállást tanulhatunk. A Biblia több ilyen személyt állít elénk. 

Ilyen volt Jósáfát is, vizsgáljuk meg az ő életét most néhány napon át!
Kr. e. 872-848-ig volt a kettészakadt Izrael déli részének, Júdának a királya. 

Nehéz helyzetben vette át az országot, mert elődje gyengekezű ember volt, aki alatt a tiszta egyistenhittel pogány elemek is keveredtek, az erkölcsi értékek viszonylagossá váltak, s ebből sokféle lazaság, szabadosság, az idegen és káros szellemiség iránti tolerancia is származott. Mint ma is.

Mit tett Jósáfát ebben a helyzetben? Meg volt győződve arról, hogv népe akkor jár jól, ha neki magának szoros kapcsolata lesz Istennel, ha ő mindig figyel Isten akaratára, és úgy uralkodik, hogy Istennek fog engedelmeskedni.

Bizonyos volt abban, hogy a gazdasági és szociális fejlődésnek, a családi és munkaerkölcsnek is hitbeli gyökerei vannak. Ezért istenismeretre és istenfélelemre kell tanítani az embereket, mert ettől függ minden. Elővette hát az akkori Bibliát, Mózes könyveit, és elkezdték rá tanítani a népet.
Eközben pedig Isten adott neki jó gondolatokat, így kezdte el megszervezni az ország védelmét, egyre nagyobb tekintélye lett otthon és külföldön is, és elindult lassan az anyagi gyarapodás is.

Hisszük-e, hogy a mi személyes, családi, munkahelyi életünk is attól függ, hogy Isten parancsai szerint élünk-e, és az ő útján járunk-e? Hogy ledöntünk minden bálványt, és egyedül az élő Istenben bízunk, benne gyökerezik, belőle táplálkozik az életünk, tőle kérünk és várunk mindent: tanácsot, védelmet, segítséget, áldást.

MAGÁTÓL TEREM A FÖLD!

,,Magától terem a föld... érett magot a kalászban.,,(Mk 4,26-29)

A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. 

A következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e köszönni Istennek a kenyeret?
A miatyánk szavaival néha kérjük, de tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?
Egyre többen vannak, akik vetés nélkül akarnak aratni, sőt már aratni sem akarnak, csak a kenyeret követelik az asztalukra. Amiért mások megdolgoztak, ők azt csak élvezni akarják. 

Isten az ilyen élősködő magatartást nagyon elítéli. Ezek az emberek azok, akik mindennek csak az előnyét akarják élvezni, de áldozatot nem vállalnak, csak jogaikat emlegetik, de kötelességüket elhanyagolják. Holott minket Isten arra teremtett, hogy új értékeket hozzunk létre, s azok egy részével másokat segítsünk, sáfárkodjunk.
S közben ne feledjük, hogy minden Isten kegyelmének az ajándéka! 

Ha van vetőmag, van hova elvetni, van erőnk a munkához, csoda, hogy a magból kalász lesz, ha abban sok mag van, abból kenyeret lehet sütni - ez mind nem magától értetődő, ahogyan Jézus mai példázatunkban meggyőzően szemlélteti is.
Ugyanez érvényes a lelkiekre. Nem magától értetődő, hogy miközben mi hagytuk ott Istent, ő jött utánunk, pedig nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk rá. 

Úgy gondoskodott üdvösségünkről, hogy azért mi semmit nem tettünk.
Csoda, hogy ha belehull az ige magja egy ember szívébe, megváltozik a gondolkozása és jelleme, és olyan gyümölcsöket fog teremni, mint az önzetlen szeretet, türelem, jóság.
És mindez magától, mint a gabona is.
Magától a kegyelmes Istentől. Legyen áldott az ő neve!

Mi pedig ne tulajdonítsunk magunknak semmit abból, amiért egyedül őt magasztalhatjuk!

AMIT VET AZ EMBER....❣️

,,💞...amit vet az ember, azt fogja aratni is...,, (Gal 6,7)

Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés. Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. 

Jó vagy rossz példává.

Amit a gyerekek látnak otthon, még ha kamaszkorukban nem értenek is egyet vele, később a legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa láttán valaki éppen ezért ne úgy, hanem másként, helyesen éljen majd.

Nem kell ehhez feltétlenül tudatosság, elég, ha egy istenfélő ember éli a maga megszentelt, tiszta életét, azzal szórja a jó magokat. Aki istentelen, embertelen életet él, veti a gyomot. 

Mindkettő ki fog kelni, megtermi a maga gyümölcsét.
Mindenki csak olyan magot tud vetni, amije van, és mindenből az fog kikelni, aminek a magja. 

Senki nem akar kukoricát szedni ott, ahova búzát vetett.

De szabad tudatosan is jó magot vetnünk. 

Úgy beszélni, élni, cselekedni, hogy azzal gyarapítsuk az életet, gazdagítsunk másokat, „...aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9,6) 

Nem érdemes kispórolni a munkáinkból az alaposságot, áldozatot, mert az valamikor valakinek kamatozni fog.

De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk learatni? Igen. 

A mi feladatunk a vetés.
Az aratás Isten dolga. A mi nagy kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az életet, bárki fogja is a termést betakarítani.

Fontos figyelmeztetés még: „aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." (Gal 6,8)

Vagyis aki Isten nélkül tölti el földi életét, nélküle tölti az örökkévalóságot is.
Aki vele járt itt, vele lesz a mennyben is.

ANNYIRA KOMOLY❓

,,💞Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól,, (1Jn 1,9)

A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a megvallott bűnökkel.
Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a bűnbocsánatot is.

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr..." (Ézs 44,22-23)

A szél szétkergeti a felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. 

Ugyanígy a megbocsátott bűnöket sem.

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? 

Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.
Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!"

(Mik 7,18-19)

Isten, ha megbocsátott, nem haragszik többé. Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad!
Újra meg újra számíthatunk irgalmára. Eltapossa bűneinket, mint egy férget, a tenger mélyére dobja, és többé nem hivatkozik rájuk.

„Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk... Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsolt 103)

Mindez pedig azért lehetséges, mert Isten Jézust sújtotta mindnyájunk bűnéért. (Ézs 53,6)
Aki ezt hittel komolyan veszi, az tudja érvényesnek tekinteni a kapott bocsánatot is, és nem a további könnyelmű vétkezésre szabadítja fel, hanem megtölti a szívét soha el nem fogyó hálával.
Az ilyen ember Jézus Krisztus bűneinkért bemutatott engesztelő áldozatára az egész életét meghatározó hálaáldozattal válaszol. Kálvin János szavaival: szívemet égő áldozatul neked ajánlom, Uram.

Ézs 53. 6.
,, Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.
De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.,,

MAGYARÁZZUK vagy BEVALLJUK❓

,,💞Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.,, (Zsolt 51,6)

Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi. 

Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a lelkiismerete is. 

Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő körülményeket keres.

 
Más megpróbálja rejtegetni, mert bűn az, ami kiderül mondja.

Egyesek dekorálják: nem loptam, hanem csak örömet akartam szerezni valakinek. 

Mindenki így tesz, ez csak egy kis botlás volt, mindnyájan gyarlók vagyunk... 

S nem vesszük észre, hogy miközben a mutatóujjunkkal másokra mutatunk, 

három ujjunk magunk felé irányul, és minket vádol.

Dávid őszintén bevallja: „Míg hallgattam,... egész nap jajgatnom kellett... erőm ellankadt, mint a nyári hőségben." 

Míg végül így döntött: „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam... és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." (Zsolt 32,3-5) 

Az 51. zsoltárban pedig megrendítő, konkrét módon vallja meg Istennek bűneit, és egyedül tőle remél feloldozást: „Ments meg, mert vért ontottam", „moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó... 

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem..." (16., 9., 12. v.)

Isten igéje segítette el Dávidot is bűnlátásra, ő igazat adott Istennek, nevén nevezte bűneit, bevallotta teljes tehetetlenségét, és egyedül a bocsánatban reménykedett.
És miután megkapta, ugyanolyan komolyan vette, mint előtte a bűnét. 

Hitetlen magatartás az, amikor valaki ezt mondja: nem tudom megbocsátani magamnak.

 
Amit Isten megbocsátott, az olyan, mintha nem történt volna meg. 

Legyen békessége a kegyelmet kapott bűnösnek, és legyen hálás szüntelenül az elnyert bocsánatért! 

Ez is erőt ad ahhoz, hogy ne ismétlődjék a bűn.

Zsolt. 51.

1 (EFO) Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2 Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! 4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
13 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
19 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
20 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
21 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

TÖKÉLETES BOCSÁNAT❣️

,,,,,,...nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki... csak azt tette, amit én helyesnek látok.,,

(1Kir 14,8)

Ezt az erkölcsi bizonyítványt Isten állította ki Dávid királyról, jóval az ő halála után. 

Azért meglepő ez, mert Dávid Istenhez való hűsége mellett elkövetett súlyos bűnöket is.

Elszerette egyik katonájának a feleségét, ezért megölette a férjet, hogy feleségül vehesse az özvegyet, s ennek ellenére ezt állítja róla Isten? Hogyan?

Úgy, hogy amikor Isten prófétája Dávid szemébe mondta ezeket a bűnöket, ő összetört, és keserű bűnbánattal megvallotta mindezt Istennek, kérve az ő bocsánatát.
Aztán soha többé nem követett el hasonlót.
Isten pedig megbocsátott neki. S most úgy beszél róla az Úr, mintha el sem követte volna a megbocsátott bűnöket.
A radikális bűnvallást ilyen radikális bocsánat követi.

Aki nem is látja, mit vétkezik, vagy mentegeti bűneit, azon nem lehet segíteni, „...aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." (Péld 28,13)
Mert a bűnt nem lehet emberi erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani. 

Dávid már semmit nem tudott volna jóvátenni abból, amit elkövetett.

A házasságtörő kapcsolatból született gyermek azonban meghalt. 

Mert „amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). A bűnbocsánat a bűneink örökkévaló következményére vonatkozik: a megbocsátott bűn nem zár ki az üdvösségből. 

Paráznák és gyilkosok nem örökölhetik Isten országát
(Jel 22,15), de Dávid bocsánatot kapott ezekre a vétkeire.

Isten nem elengedte bűneink büntetését, hanem végrehajtotta azt - csak máson, az ő szent Fián.
Jézusnak bele kellett pusztulnia abba, hogy mi ilyenek vagyunk.
De aki hiszi, hogy Jézus helyette is meghalt, annak Isten az ő szent Fia igaz voltát tulajdonítja és adja. „...megigazított minket az ő vére által..." (Róm 5,9)

HÁROMNAPI CSEND❣️

,,Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon... (Józs 1,11)

Mózes halála után a nép elfogadta Józsuét vezérnek, Isten megadta neki a szükséges tanácsokat, az emberek készek indulni. És akkor Józsué ezt mondja: három nap múlva indulunk. Miért nem azonnal? Mert szükség van háromnapi csendre, hogy lelkileg is felkészüljön a sokaság.
Először is veszély fenyegeti a lelki egységet.

Márpedig együtt küzdeni csak úgy lehet, ha megvan a lelki egység. Az a három törzs tudniillik, amely a Jordán bal partján kapott földet, már helyben van. Ők kezdenék is az építkezést, a többi meg menjen és foglalja el a magáét!
Ebből azonban később nagy feszültség lehetne, ezért Józsué bölcs indokkal ráveszi őket, hogy segítsenek a többieknek is. Ők pedig készek erre.

Kell ez az idő arra is, amit így mondott Isten:
„Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr." (Józs 3,5)

Istennek ugyanis az ő nagy tetteihez nem zsenikre van szüksége, hanem megtisztított, megszentelődött emberekre. Egy ilyen nagy feladat előtt mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten elé álljon, önvizsgálatot tartson, és újra csak egyedül Isten bűnbocsátó kegyelmében bízzon.
Kellett idő ahhoz is, hogy a pogány Ráháb felkészüljön az Isten népéhez való csatlakozásra, s a kémeknek már így tudjon beszélni: tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, mert ő mindenható Isten.
Jézus negyven napig böjtölt csendben, mielőtt elkezdte nyilvános működését. Egész éjjel imádkozott, mielőtt kiválasztotta tanítványait.
Csak mi ugrunk gyakran fejest a tennivalókba.
Próbáljuk ki, mennyi áldás lesz azon, ha Isten előtti csenddel készülünk egy napra, egy új hétre, bármilyen megszokott vagy különösen nehéz feladatra!