A GONDVISLŐ ISTEN❣️

,,💞De keressétek először az ő országát (királyi uralmát) és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.,, (Mt 6,33)

Ha tovább követjük a pusztában vándorló nép életét, számos jelét látjuk Isten gondoskodó szeretetének. Adott nekik éveken át kenyér gyanánt mannát, húsnak fürjeket, víztelen helyeken is friss karsztvizet, ha pedig megtámadták őket, a túlerővel szemben is győzelmet. Isten fontosnak tartja, hogy meglegyenek testi szükségleteink, Jézus Krisztus is belefoglalta a miatyánkba mindennapi kenyerünket.

A nép mégis gyakran zúgolódott, elégedetlenkedett. Miért?
Mert amíg valaki csak Isten gondviselését élvezi, de nincs személyes kapcsolata vele, addig mindig hiányérzete van. Így is szokták mondani ezek az emberek: hiszek a gondviselésben.
Amikor megjelenik valakiben a hála, akkor néz fel az ajándékokról az Ajándékozóra, s ha először kimondta: köszönöm, akkor kerül beszédes viszonyba Istennel. 

Akkor viszont már nemcsak Isten ajándékait követeli, hanem az élő Istennel való személyes közösségért hálás, s ez többet jelent, mint akármennyi ajándéka.
A gondviseléstől eljut a Gondviselőig.

Isten azonban ennél is többet tartogat nekünk: önmagát adta ajándékul, amikor Jézus Krisztus személyében lehajolt hozzánk. S aki Jézust hittel befogadta az életébe, az a Gondviselőtől eljutott a Megváltóig, Isten gyermeke lett.
Az tudja, hogy aki egyszülött Fiát feláldozta értünk, vele együtt mindent kész nekünk adni (Róm 8,32).

Merjük bátran minden anyagi, egészségi, testi, fizikai gondunkat is hittel Istenre bízni!
De ne érjük be ennyivel, keressük az ő országát, cselekedjük akaratát, s meg fogjuk látni, hogy vele közösségben a kevés is mindig elég, a hiány is javunkra lesz, s mi is tudunk továbbadni másoknak tőle kapott testi és lelki ajándékokat.

A SZABADÍTÓ ISTEN❣️

,,💞Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!,, (2Móz 14,14)

Visszatérő kérdés: mennyiben Isten munkája, és mennyiben a miénk az üdvösség?
A vörös-tengeri átkelés története világos választ ad erre.

A fáraó végül elengedte a népet, s Mózes vezetésével elindultak őseik lakhelye felé. 

A Vörös-tengerhez érve megpihentek. Többszázezer ember batyukkal, állatokkal. 

Akkor jött a vészhír: a fáraó serege üldözi őket. 

Előttük a tenger, mögöttük az ellenség, az egyik oldalon sivatag, a másikon hegyek. 

Reménytelen helyzet, itt fognak elpusztulni. A nép fellázad Mózes ellen. 

Mózes pedig segítségért kiált Istenhez.

Akkor erős keleti szél kezdett fújni, az előttük levő még vízzel takart gázlóról elhajtotta a vizet, s a nép Isten parancsára átvonult a túlsó partra. 

Az őket üldöző sereget pedig a visszazúduló víz elpusztította.

Ez mennyiben volt Isten tette, s mennyiben a nép teljesítménye? 

Nem az emberek fújták a szelet, nem sorfal tartóztatta fel a vizet kétfelől, nem úszva értek át a túlpartra, egy nyilat sem lőttek ki az ellenségre. 

Sőt kitűnik, hogy még a bátorságot is Isten adta a szívükbe, hogy merjenek élni az Isten által eléjük tett lehetőséggel, és induljanak el. 

Ezt a szabadítást kizárólag Isten végezte el, egyedül. 

Ők csak elfogadták, remegő, hitetlenséggel kevert hittel éltek vele.

A mi nagy szabadításunkat, üdvösségünket is egyedül végezte el Isten. 

Jézus Krisztus a kereszten egyedül szenvedett bűneink miatt.
A Biblia világosan írja, hogy nem a jók üdvözülnek, nem azok, akik valamivel kiérdemelték, még csak hozzá sem járulhatunk, mert az Isten kegyelmének szabad ajándéka.
A mi „hozzájárulásunk" az, hogy hittel elfogadjuk.
Aki tudja, hogy rászorul, és elhiszi, hogy felkínálja neki Isten, az megragadja, komolyan veszi - és megköszöni. 

Ennyi telik tőlünk. És ennyit vár Isten tőlünk. Készek vagyunk erre?

KI ÉRTI ISTEN SZAVÁT?

,,💞Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.,, (1Kor 2,12)

Amikor még nem volt a szava írásba foglalva, Isten a gondolataikon keresztül szólította meg az embereket. 

Számukra egyértelmű volt, hogy az, ami így vagy más módon eljutott a tudatukig, Isten szava.
Ma elsősorban a Szentíráson és annak magyarázatán keresztül szól Isten.
De miközben olvassuk ezeket a régen leírt szövegeket, vagy hallgatjuk azok magyarázatát, a Szentlélek egészen személyessé, konkréttá és időszerűvé tudja azokat tenni számunkra.
Isten tehát ma is beszél, a kérdés csak az, hogy értjük-e. Hiszen mi mindnyájan úgy születünk, hogy elveszítettük lelki hallásunkat. Isten gondolatait csak Isten Lelke érti.
Az újjászületéskor adja Isten a Lelkét a benne hívőknek.
Tehát az ő gondolatait egy gyarló ember is megértheti, ha kapta Isten Szentlelkét. 

Enélkül azonban nem értjük a beszédét, sőt egyenesen bolondságnak tekintjük (1Kor 2,14).

Még Jézus tanítványai is rászorultak arra, hogy feltámadása után elvegye ezt a lelki vakságot és süketséget belőlük: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat"
(Lk 24,45).
Aki viszont megkapja Istentől ezt a „vevőkészüléket", az a Biblia betűi mögött felismeri az élő Isten hozzá szóló szavát, és nagy örömmel hallgatja (Jer 15,16), nemcsak érti, hanem egyetért vele, engedelmeskedik neki, az ige munkálkodik benne, formálja életét, sőt úgy tudja továbbmondani, hogy akihez megérkezik, azt is Isten szavaként szólítja meg (1Thessz 2,13).

Kérjük Istentől az újjászületés csodáját, Szentlelkének ajándékát, hogy mi is értsük az ő szavát!
1Kor. 2.14 Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. 

Egyszerűen képtelen megérteni, mivel ezeket csak a Szent Szellem segítségével lehet megismerni.

ISTEN BESZÉL❣️

,,💞...kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes!...
Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene...,, (2Móz 3,4.6)

Az emberek által kitalált úgynevezett istenek, a bálványok, némák. 

Az élő Isten viszont beszél. Mózes meg akarja nézni, hogyan lehetséges, hogy a csipkebokor ég, de nem ég el. S amikor közeledik hozzá, a saját nevét hallja.
Ki van ott a pusztában rajta kívül? Akkor még nem ismerte Istent, csak sok mindent hallott róla.
Isten bemutatkozik: én vagyok atyáid Istene.

Mózes átéli életében először a hatalmas Isten jelenlétét, s eltakarja a szemét. Isten pedig folytatja: láttam népem nyomorúságát, és kimentem őket rabszolga helyzetükből. 

Isten beavatja Mózest terveibe, részletesen tájékoztatja arról, hogy mit fog tenni.
S már kapja is a feladatot: elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet Egyiptomból!
Ijesztően nagy feladat, Mózes tiltakozik. Mire Isten: én veled leszek. 

De mit mondjak, ki küld engem? Vagyok, aki vagyok - vagyis mindig ott leszek, ahol ott leszek.

Rendkívül izgalmas párbeszéd. Megszólítás a puszta csendjében, bemutatkozás, feladat, ígéret - ki tudja ezt így egyszerre felfogni és feldolgozni?
Mindenesetre az egyértelmű Mózesnek, hogy ez az Isten létezik, mert beszél. 

Ismeri őt, kijelenti magát neki, eszerint ő a történelem ura, ő irányítja az eseményeket, hallotta és számon tartotta népe segélykiáltását, teljesen biztos a dolgában (kihozom népemet), és máris rendelkezik Mózessel, bevonja őt munkájába.

 
De nem bábként rángatja, hanem megbeszéli vele feladatát, meggyőzi arról, hogy merjen engedelmeskedni, állandó jelenlétét ígéri neki - s mindezt úgy, hogy valami módon Mózes megértheti őt. Beszélgetnek. Micsoda kiváltság ez!

Isten szava helyreállítja az édenkerti állapotot: az ember újra közösségben van Teremtőjével, s hasznos eszköz lesz az ő kezében. Ismerős ez nekem?

ISTEN MINDENHATÓ❣️

,,💞Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei,... és nem féltek a király parancsától.,, (Zsid 11,23)

A nép még szolgasorban szenvedett, de Isten már készítette a szabadítást, és annak emberi eszközét is, Mózest.

A kis Mózesnek meg kellett volna halnia, mihelyt megszületett, mert a fáraó parancsára minden fiúgyermeket meg kellett ölni. Csakhogy Isten olyan hatalmas, hogy akivel ő jót akar, annak az ellenségeit is jóakaróivá teszi (Péld 16,7).
Mózes szülei hittek a mindenható Istenben, ezért vállalták gyermeküket, Isten pedig úgy irányította az eseményeket s az embereket, hogy Mózes éppen az oroszlán barlangjában, a fáraó udvarában nevelkedjék, mert ott volt a legnagyobb biztonságban.

 (Ennek a részleteit érdemes elolvasnunk a 2Móz 2. fejezetéből, megfigyelve, hogyan időzít és rendez Isten mindent az ő jó célja érdekében.

Minden éppen akkor és éppen úgy történik, hogy ez a cél megvalósuljon. 

Ennyi „véletlenre" nincs más magyarázat, mint az ő mindenhatósága.)

Mózes szülei nem féltek, a mindenható Istenre bízták gyermeküket, amikor megtartották, amikor kitették a sásba, elengedték az ellenség udvarába, s nem voltak tele aggodalommal, mint mi gyakran.
Pedig minden bizonytalan volt vele kapcsolatban.
Abban azonban bizonyosak voltak, hogy Isten kezében jó helyen van Mózes, és Isten megbízható.
Ők megtették, ami az ő feladatuk volt, s tudták, hogy Isten is megteszi, amit akar.

Amikor minket is sok bizonytalanság vesz körül, merjük-e hinni, hogy Isten ma is mindenható?
Ő ura a történelemnek, úr minden ember érzelmei, gondolatai, akarata felett, s a benne bízók életét végtelen bölcsességgel, másnál nem tapasztalható szeretettel, ellenállhatatlan hatalommal irányítja, s hatalmát mindig jóra, a mi javukra használja.

Boldog az az ember, aki egészen rá meri bízni magát, szeretteit, népét, egyházát a mindenható Istenre.

ISTEN NEM FELEJTI EL NÉPÉT❣️

,,💞Kemény munkával keserítették az életüket..., kegyetlenül dolgoztatták őket.,,
(2Móz 1,14)

Sokan tiltakoznak az ellen, hogy Isten nélkül kényszerpályára került az emberiség. 

A tudomány és technika nagyszerű eredményeinek birtokában egyre büszkébbek leszünk.
Pedig ugyanaz a helyzetünk, mint Isten népének volt Egyiptomban: 

láthatatlan hajcsárok állnak mögöttünk, és hajszolnak bennünket. 

Mi pedig tehetetlen rabszolgák vagyunk, nem tudjuk kiszabadítani magunkat.

Dolgozunk, hogy legyen mit ennünk, és eszünk, hogy tudjunk dolgozni. 

Csakhogy egyre gyakrabban munkalehetőség sincs, és egészséges élelem sem jut sokaknak. 

Tudjuk, hogy mi lenne jó, s tesszük mégis azt, ami árt - magunknak is, másoknak is. 

Mennyi pénzt elköltenek sokan arra, hogy tönkretegyék az egészségüket, s utána mindent megadnának,

hogy valaki helyreállítsa azt.

Igyekeznek leszoktatni bennünket a gondolkozásról, olcsó élvezetekkel elvonják figyelmünket a valóban fontos igazságokról, rablógazdálkodással feléljük a tartalékainkat, mérhetetlen önzésünk felborítja a biológiai egyensúlyt, tönkretesszük az Istentől kapott védőernyőt, az ózonpajzsot, és sem egységes akarat, sem erő nincs arra, hogy megálljunk ezen a lejtőn.

Ilyen reménytelen volt Isten népének a helyzete is Egyiptomban.
De ő nem felejtette el népét: „Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére.

,,Rátekintett Isten Izrael fiaira, és gondja volt rájuk Istennek." (2Móz 2,24-25)

Ilyen Istenünk van. Ő nem felejti, amit megígért, egyoldalúan is megtartja szövetségét, 

s nem hagyja népét még abban a nyomorúságban sem, amibe az önmagát sodorta.
Sőt még azt is arra használja fel, hogy emlékeztesse népét az elfelejtett Istenre, 

hogy újra imádkozzanak.
Ő pedig kegyelmesen meghallgatja imádságukat.

KIÁLTOTTAK❣️

,,Kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez.,, (2Móz 2,23)

Istenről mi annyit tudunk, amennyit kijelentett magáról a Bibliában. 

Nagyon fontos, hogy helyes ismeretünk legyen róla, mert ettől függ földi életünk minősége és az örök életünk is. (Jn 17,3). 

Életkérdés, hogy a valóban létező, egyetlen igazi Istenben higgyünk, és ne valami elképzelt, nem létező fantáziaképben. Nézzük meg néhány ószövetségi történeten keresztül, melyek az élő Isten legfőbb tulajdonságai, ki a mi Istenünk!

Kr. e. 1600 táján, a nagy éhínség idején, Jákób fia, József Egyiptomba hívta családját, mert ott volt kenyér. Később az ott megszaporodott nép rabszolgasorba került, és keményen dolgoztatták őket. Négyszáz év alatt lassan elfelejtették Istent, aki annak idején szövetséget kötött ősatyjukkal, Ábrahámmal. Isten azonban nem felejtette el az ő népét és ígéretét.
A nép még szolgaságban szenvedett, de Isten már készítette a szabadulást.
Lényegében így járt az egész emberiség is: amikor szembefordultunk Istennel, az ellene való lázadás 

(a bűn) szolgaságába kerültünk, és azóta is kényszerpályán vagyunk. 

Eközben egyre kevésbé ismerjük és tiszteljük Istent.
Az emberiség nagyobb része szinte semmit vagy semmi hiteleset nem tud az élő Istenről. 

Pedig ő a szabadulást is elkészítette nekünk Jézus Krisztus váltsághalála által, „...mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által..." (Róm 5,10)

Mikor fordult meg a rabszolga nép sorsa?
Amikor eszükbe jutott az elfelejtett Isten, és kiáltani kezdtek hozzá. 

A segítséget Isten elkészíti, de csak a kiáltás során végre kinyújtott kezünkbe teheti azt ajándékként.
Kiáltsak én is bizalommal Istenhez!
Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten!
Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.
(Marot K., 130. genfi zsoltár)
Jn. 17.3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.