A HIT PAJZSA❣️

,,💞Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.,, 

(Ef 6,16)

Van, aminek a valóságát úgy érzékeljük, hogy látjuk, másvalamit úgy, hogy halljuk, tapintjuk, s van, amiről csak másoktól értesülünk. Például a Himaláján kevesen jártunk, mégis elhisszük, melyek a legmagasabb csúcsai, s melyik hány méter magas. 

És van a valóságnak olyan része is, amit érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni, mégis létezik. 

Istenről például annyit tudhatunk, amennyit ő a Bibliában elmondott magáról. 

A hit az az „érzékszervünk", amivel ezt komolyan vesszük. 

S aztán tapasztaljuk is, hogy mindez valóban igaz.

A hit tehát az Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, és a benne való személyes bizalom.
Az ördög ezt a bizonyosságunkat akarja mindig megrendíteni. 

Kérdéseket tesz fel, s azzal kételyeket támaszt az emberben: csakugyan van Isten; valóban azt tette, amiről a Biblia beszél; helyes az, hogy egy gondolkodó ember komolyan veszi, ami ott le van írva...? 

Ezekkel a „nyilakkal" lövöldözi az ellenség a hívő ember békességét, bizonyosságát.

Ezek ellen véd a hit pajzsa. A római seregben kétféle pajzsot használtak: volt egy kisebb, kerek pajzs, s egy szinte ajtó nagyságú, ami az egész embert védte. Itt az utóbbinak megfelelő szót használja a Szentírás.

Aki komolyan veszi, hogy a Biblia valóban Isten igéje, hogy Isten nem hazudik, ezért az ő igéje is igaz, az a kételkedés nyilai elé odatartja a hit pajzsát. Jézus a kísértések idején gyakran mondta ezt: meg van írva - és ebben teljesen bizonyos volt, így tudott ellenállni, megállni és győzni.

Elég-e az nekem, hogy meg van írva a Bibliában? Tudom-e elég jól, hogy mi van megírva?
A kísértések idején használom-e bátran, teljes meggyőződéssel a hit pajzsát, ezt a bizonyosságot?

MEZITLÁBAS KERESZTÉNYSÉG!

"..felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef 6,15)

A saru fontos kelléke az engedelmes szolgának.
Csak az tud az elveszett után menni, járatlan úton, úttalan utakon is bátran vinni az evangéliumot, aki felvette ezt a sarut.
Mit jelent ezt felölteni? Ebben a mondatban a leghangsúlyosabb szó a készség. Az vette magára ezt a sarut, aki eldöntötte: bárhova kész elmenni, ahova Jézus küldi, bármilyen üzenetet kész átadni, amit ő rábíz, bárkivel kész együtt szolgálni, akit ő ad mellé.
Aki nem sebezhető, nem sértődékeny, nem magával van elfoglalva, hanem önfeledten Jézusnak engedelmeskedik és másokért él, az hordja ezt a sarut.
És mit jelent a békesség evangéliumának hirdetése?
Azt, hogy teljes meggyőződéssel valljuk:
„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket... Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!"
(2Kor 5,19-20)
Isten nem haragszik ránk, mert Jézus eleget tett a bűneinkért.
Ne féljünk tőle, hanem tiszteljük, imádjuk, béküljünk meg Istennel!
Éljünk egymással is békességben, és így lesz bennünk is igazi békesség. Beteljesedett az ember ősi vágya:
„Békíts ki Magaddal s magammal, /
Hiszen Te vagy a Béke."
(Ady Endre)
Hordom-e örömmel ezt a „sarut"?

Hiszem és hirdetem-e ezt a jó hírt?

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/1265660143947789/

MEZITLÁBAS KERESZTÉNYEK❣️

"💞..felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef 6,15)

A saru fontos kelléke az engedelmes szolgának.
Csak az tud az elveszett után menni, járatlan úton, úttalan utakon is bátran vinni az evangéliumot, aki felvette ezt a sarut. Mit jelent ezt felölteni? Ebben a mondatban a leghangsúlyosabb szó a készség. 

Az vette magára ezt a sarut, aki eldöntötte: bárhova kész elmenni, ahova Jézus küldi, bármilyen üzenetet kész átadni, amit ő rábíz, bárkivel kész együtt szolgálni, akit ő ad mellé.
Aki nem sebezhető, nem sértődékeny, nem magával van elfoglalva, hanem önfeledten Jézusnak engedelmeskedik és másokért él, az hordja ezt a sarut.

És mit jelent a békesség evangéliumának hirdetése? Azt, hogy teljes meggyőződéssel valljuk:
„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket... Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2Kor 5,19-20)

Isten nem haragszik ránk, mert Jézus eleget tett a bűneinkért.
Ne féljünk tőle, hanem tiszteljük, imádjuk, béküljünk meg Istennel!
Éljünk egymással is békességben, és így lesz bennünk is igazi békesség. 

Beteljesedett az ember ősi vágya:
„Békíts ki Magaddal s magammal, /
Hiszen Te vagy a Béke."
(Ady Endre)

Hordom-e örömmel ezt a „sarut"? Hiszem és hirdetem-e ezt a jó hírt?

ÖV és PÁNCÉL❣️

,,💞...felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját.." (Ef 6,14)

Ezek a „fegyverek" az ige kardját kivéve mind védekezőeszközök. 

Jézus tanítványa nem támad, de megvédi magát és másokat.
Az ókori ember ha útra indult, munkához látott vagy harcba készült, hosszú ruháját felhajtotta, betűrte az öve alá, és megszorította azt. Felövezte magát. Jézus tanítványa nem álmodozva, tétován, mámorosan őgyeleg az élet útján, hanem mindig bevetésre kész, éber és józan. Erre utal a felövezés. 

Az igazság említése pedig arra, hogy célja elérése érdekében csak tiszta eszközöket vesz igénybe. Egyenesség, őszinteség, megbízhatóság jellemzi. Célja nem szentesíti eszközeit, azok legyenek szentek önmagukban!
A megigazulás páncélja pedig az a bizonyosság, hogy az Isten előtti igaz voltunk nem a teljesítményeinktől függ, hanem Isten a hívőt „Krisztusban" látja, tehát aki Krisztusban hisz, annak Jézus igaz voltát tulajdonítja, és ez nem változik az idők folyamán.
Pál apostol írta: nincs saját igazságom, de a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől (Fil 3,9).
Mivel Isten gyermekei is követhetnek el bűnt, a sátán szereti vádolni őket, hogy elbizonytalanodjanak lelki helyzetük megítélésében. Aki azonban tudja, hogy nem saját érdemei alapján minősíti őt Isten, hanem Krisztus igazsága szerint, az tudhatja, hogy Isten őt nem veti el soha.
Ezzel a bizonyossággal felvértezve harcolja a hit harcát.
Ugyanakkor maga is törekszik Isten gyermekéhez méltóan élni.

ISTEN FEGYVERZETE❣️

"💞Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben."

(Ef 6,11)

A hívő soha nem emberek ellen harcol, mindig emberekért - a gonosz erői ellen. 

Saját rossz természete, régi szokásai, bűnös beidegződései, nem Isten akarata szerinti tulajdonságai ellen is, 

és mások védelméért, boldogulásáért, békességéért, megtéréséért küzd.

Igénk szerint e „nemes harcban" három fontos igazságot kell szem előtt tartanunk:

Mivel a hívő ember is kísérthető, éberen kell őrködnie lelki tisztaságán.
Mivel az ördög mindig bizalmatlanná akarja tenni Istennel szemben, és kételyeket támaszt a szívében,

egyre jobban meg kell ismernie az élő Istent és az ő igéjét, a Bibliát. 

És fel kell ismernie az ellenség „mesterkedéseit", amikor hol elbizakodottá, hol elkeseredetté akarja tenni Jézus Krisztus katonáit.

Éppen ezért a hívő ne önmagára nézzen, ne is az ellenségre, hanem egyedül Krisztusra! 

Soha ne feledjük, hogy ki ő, mit tett értünk, mit ígér nekünk, s hogy kereszthalála és feltámadása a győzelem bizonyítéka! Aki Jézushoz ragaszkodik, a győztes oldalán harcol.

„Ezért tehát mi is... tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, 

és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére..." (Zsid 12,1-2)

ÉS AKIK NEM HISZNEK❣️

,,💞Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében" (Jn 3,18)

„...Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa... aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van... Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei." (Jn 3,17-20)

Nyilvánvaló ebből Isten üdvözítő akarata, de kitűnik belőle a kárhozat lehetősége is.
Mert sajnos létezik, hogy az emberek jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot.
Bárcsak közöttünk senki ne lenne ilyen!

Mert nem azok kárhoznak el, akik bűnösök, hanem akik bűnösök akarnak maradni.
Mindenki bűnös, de aki bűnével Jézushoz menekül, aki világosságra hozza a sötétség titkait, az bocsánatot és életet kap.
Ehhez azonban az kell, hogy vegyük komolyan: valóban újonnan kell születnünk.

De lehet is újonnan születni. Aki hittel kinyújtja a kezét, annak Isten megadja az üdvösség ajándékát, „...kegyelemből van üdvösségetek a hit által..."
„Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre..."

Súlyos tévtanítás, hogy előbb-utóbb mindenki üdvözül. Megtévesztő az is, hogy a jók üdvözülnek, a rosszak elkárhoznak. Mi Isten mércéjével mérve mindnyájan rosszak vagyunk. 

De most még kijöhetünk a világosságra.
Ha nem, ránk borul az örök sötétség, és rettenetes lehet egy örökkévalóságon át szenvedni Isten hiánya miatt.
Úr Jézus, őrizz meg engem ettől, és adj bátorságot dönteni melletted és ragaszkodni hozzád! 

Ámen.

MEGHALT ÉS FELTÁMADT❣️

"💞...ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." (Lk 15,24)

Jézus Krisztus a tékozló fiúról szóló példázattal azt is szemléltette, hogy az Atya nélkül a tőle kapott értékeinkkel sem tudunk helyesen élni.

A fiú kikérte apjától a vagyon (biosz) ráeső részét, és elment otthonról. 

Kiderült azonban, hogy az atyától függetlenül csak eltékozolni tudja mindazt, amit tőle kapott. 

Jellemző, hogy amikor látja pénze vészes fogyását, akkor sem tudja abbahagyni a költekezést. 
Eljut az éhhalál széléig, s akkor jut eszébe az apja. 

Hazamegy, bocsánatot kér és kap, s akkor mondja az apa ezt: a fiam meghalt és feltámadt. 

Hogyan halt volna meg, hiszen élte világát!

Igen, de a dzóéról leszakított bioszt, az Isten nélküli puszta létet sem tudjuk helyesen használni. 

Tönkretesszük az egészségünket, eltékozoljuk a visszahozhatatlan időt, pusztítjuk magunkat, egymást és a föld minden kincsét - valóban a pusztulás szélére kerülünk.

Amikor hazament ez a fiú, s helyreállt az apjával való kapcsolata, visszakapta az igazi életet. 
Az apja nélkül meghalt, most, hogy újra közösségben van vele, feltámadt.

Mindnyájan kaptunk Istentől valamennyi „vagyont": testet, lelket, képességeket, lehetőségeket, emberi kapcsolatokat, mindennap 24 teljes órát - mire használjuk? 
Boldog, aki őt kérdezi: Uram, mire adtad? 
Nem nélküled, hanem veled szeretném használni mindezt, arra, amire való, te pedig használj engem arra, amire alkottál, addig, amíg jónak látod! 

Hozzád akarok tartozni, veled szeretnék közösségben maradni, élni akarok -most és örökké.