KI AZ EMBER❓

,,💞Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 

Ő egy éjjel elment Jézushoz...,, (Jn 3,1-2)

Miért ment egy ilyen kiváló férfiú Jézushoz? Hiszen Nikodémus mint farizeus mélyen vallásos volt, mint Izrael tanítója művelt és képzett ember, a nagytanács tagjaként tekintélyes közéleti személyiség. 

S később megtudjuk, hogy gazdag is volt. Mit keres éjszaka Jézusnál?

Önmagát. Istent. A kérdéseire őszinte választ. Mert kicsoda is ő tulajdonképpen? 

És mi végre van a világon? Vajon van értelme annak, amit csinál? Mi lenne az ő feladata? 

Azzal töltötte eddigi életét, amire kapta? És ha egyszer utolsót dobban a szíve - mi lesz akkor? 

Van folytatás? 

És ha van, mitől függ az, hogy boldog legyen az örökkévalóságban? Ki az ember, és mi vár rá?

Sokakban megszólalnak ilyen kérdések ma is. És sokan elhallgattatják lelkük kérdéseit, vagy pótszerekkel, szellemi kábítással próbálják enyhíteni hiányérzetüket. 

Pedig boldog az, aki választ keres ezekre a kérdésekre. 

Boldog, aki komolyan veszi a lélek fájdalmát, mert mint minden fájdalom, ez is valamilyen betegséget jelez. 

A világ sokféle fájdalomcsillapítót kínál, de az igényes ember gyógyulni akar. 

Nikodémus jó orvoshoz fordult, Jézus ismeri bajaink valódi okát, és egyedül ő tud igazi segítséget adni. 

Az ő közelében kiderül, hogy minden emberi kiválóságunk és gazdagságunk sem elég ahhoz, hogy bizonyosak legyünk valódi helyzetünket és a ránk váró jövőt illetően. 

Ő Nikodémusnak is nagy szeretettel megmondta, mire van feltétlenül szüksége, s mindjárt kínálta is neki azt a gyógyszert.

Ne térjünk ki az ilyen kérdések elől! Isten igéjéből tudjuk meg igazán, hogy kik vagyunk és mi Isten terve velünk.

RITKA ALKALMAK❣️

"💞Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok." (Ef 5,16 - Károli)

Amikor beszélgetés közben megnyílik a gyermekünk vagy a hitvesünk szíve; amikor feltárul egy bibliai ige, és Isten gondolatainak a mélyére láthatunk; amikor Isten egészen egyértelművé tesz számunkra valamit; amikor küld valakit, s az megmutatja a helyes utat; vagy amikor erőteljes vágy ébred bennünk az engedelmességre - ezeket az alkalmakat nem szabad elmulasztanunk, hanem mint elkészített, áldott lehetőséget meg kell ragadnunk és ki kell használnunk.
A vak Bartimeust nem lehetett elhallgattatni, amikor megtudta, hogy Jézus előtte megy el az úton. Elszántan kiabálta: Jézus, könyörülj rajtam!
Mert tudta, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. 

S az is volt, mert Jézus útja innen már a keresztre vezetett.
A római Kornéliusz sem spekulált, hogy mitévő legyen, amikor Isten arra indította, hogy hívassa magához Péter apostolt.
Azt sem tudta, ki ő, de azonnal engedelmeskedett a különös parancsnak.
És akkor lett hívővé, megismerhette Jézus Krisztust, és kapta a Szentlélek ajándékát.
Félix helytartónak is megadatott, hogy Pál apostoltól hallhassa, kicsoda Jézus és mit tett értünk, de ő félbeszakította és nem használta ki az egyszeri alkalmat arra, hogy új életet kapjon.
A „napok gonoszok" kifejezés azt jelenti, hogy sokan azt gondolják, az idő vég nélküli.
Pedig egyszer elfogynak a napjaink, és nem lesz többé lehetőségünk jót tenni, valamit pótolni, vagy az üdvösséget megragadni.

DÖNTÉSEK ELŐTT❣️

,,💞Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.,, 

(Zsolt 32,8)

Többször kerülünk útelágazáshoz, ahol el kell döntenünk, merre menjünk tovább. 

A napi apró döntéseken túl a pályaválasztás, a párválasztás, a munkahely- és lakásváltoztatás nehéz feladat elé állít. Több szempontot kell érvényesíteni, többen adnak tanácsot, néha egymásnak ellentmondókat is. Kire hallgassunk?
A jövőbe nem lát senki. A hívő ember nagy kiváltsága, hogy megkérdezheti Istent. 

Ő nemcsak ismeri a jövőnket, hanem alakítja is azt.
És minket is ő ismer legjobban. Tudja, hol a helyünk az életben, mi a küldetésünk, hol lesz hasznos és boldog az életünk. Hisszük-e ezt? És merjük-e őt ezzel az alázattal és bizalommal kérdezni?
Azt ígéri, hogy tanácsot ad és bölccsé tesz. Bölcs az, aki helyesen tud választani. 

Aki tud különbséget tenni jó és rossz között. 

Aki nem különcködik, de nem is sodródik az árral, hanem az Úrra nézve dönt.
Ki érti meg Isten akaratát? Aki nem csak akkor kérdezi, amikor már minden más lehetősége elfogyott, aki nem csak kivételesen nagy döntések előtt fordul hozzá, aki nem úgy kérdezi, hogy közben maga már eldöntötte, mit fog tenni. 

A Biblia rendszeres tanulmányozása és az annak való engedelmeskedés hangolja rá gondolkodásunkat Isten hullámhosszára. 

Ha ő irányítja a gondolatainkat, akkor képesek leszünk akaratával összhangban lévő döntéseket hozni. Utólag mindig hálásak leszünk ezért.Hisszük-e, hogy ő tudja legjobban, melyik úton kell járnunk? 

Rá merjük-e bízni magunkat és szeretteinket egészen? 

Készek vagyunk-e esetleg a nehezebbet választani, ha ő arra vezet? 

Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem. Elrendelt utamat s minden parancsodat. 

Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat...

(Corneille Peter, ford. Áprily Lajos)

SZÜLEINK❣️

"💞Tiszteld apádat és anyádat..." (2Móz 20,12)

Ők persze segítsenek kapcsolataikkal, pénzükkel, maradék erejükkel! Mindenre szükségünk van.

Istenem, bocsásd meg, hogy természetesnek tartom, hogy a szüleim törődnek velem, de én alig szoktam őszintén érdeklődni hogylétük felől! 

Megszoktam, hogy megbocsátanak nekem, én pedig kegyetlenül szemükre vetem gyengeségeiket.

Köszönöm, hogy még imádkozhatom értük. 

Köszönöm, hogy sok jót kaptam tőled rajtuk keresztül. Köszönöm, ha örömet is tudtam nekik szerezni. 

Köszönöm, hogy sok áldásban az ő imádságuk által van részem.
Kérlek, vedd őket körül gyengéd szereteteddel, s taníts meg engem is erre! 

Add, hogy észrevegyem, mire van szükségük, s azt örömmel tudjam nekik nyújtani!
Segíts, hogy a tőlük kapott szeretetet továbbadjam saját gyermekeimnek, szüleim hibáit pedig ne ismételjem meg!
S könyörgök, add meg nekik a legtöbbet, amit e földön megkaphatnak: a benned való élő hitet, bűneik bocsánatát és az örök életet, Jézusért!
Ámen.

TANÁCSTALAN SZÜLŐK❣️

"💞Mánóah ezt mondta: ...milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?"

(Bír 13,12)

Sámson szülei Istentől kértek tanácsot. Ő ismeri legjobban gyermeküket, hiszen ő alkotta és ő szereti a legjobban. Egyedül ő tudja, hol lesz gyermekük helye az életben, mi a küldetése.
Az apa kérdezi ezt az Úrtól, s mindketten odaállnak Isten elé alázatosan gyermeknevelést tanulni - mégpedig idejében, már születése előtt. Aki ilyen gyermeke a mennyei Atyának, az jó nevelője lesz a gyermekeinek.
Egyik kérdésük: mit tegyenek a szülők? Nem akarnak semmit Isten nélkül tenni.

Nem a maguk vágyait akarják mindenáron valóra váltani gyermekük életében, hanem Isten akaratát keresik.
Másik kérdésük: mit tegyen a gyermekük? Ne ő döntse el, mert nem tud jól dönteni! 

De ne is hitetlen kortársak tanácsolják, és ne sodorja magával semmilyen divat!
Tanuljon meg ő is tudatosan és teljes bizalommal engedelmeskedni Istennek! S ha ezt nemcsak hallja szüleitől, hanem látja is a jó példát, az meggyőzően fog hatni rá.
Tanuljunk meg helyesen beszélni gyermekeinknek Istenről, és Istennek gyermekeinkről!
Akinek pedig nincsenek test szerinti gyermekei, annak legyenek lélek szerintiek: vezessen Jézushoz másokat! 

Ahogyan a gyermektelen Pál apostol írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal 4,19)

KIÉ A GYERMEKÜNK?

"💞Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!" (1Sám 1,28)

Az öntudatos szülő ezt mondja: gyermekem, te az enyém vagy. 

Megvédelek minden bajtól, elhalmozlak minden jóval, büszke vagyok rád, megtervezem az egész jövődet, s ha kell, helyetted is szenvedni fogok.
S nem tudja még, hogy egy idő után a gyermek nem akar az övé maradni, sok nehéz helyzetben nem tud majd vigyázni rá, és lehet, hogy nem helyette, de miatta kell majd szenvednie.
A fenti ige Anna imádságából való, aki azt vallotta: a gyermekem Istené.
„Teljes életére az Úrnak legyen szentelve!" (Károli)
Örülök, hogy ránk bízta egy időre, tőle fogadjuk el olyannak, amilyen. 

De nem magunknak neveljük, hanem az Úrnak.
Az ő terve valósuljon meg az életében! Igyekszünk megismertetni vele az élő Istent. 

Sokat fogunk imádkozni érte, ez lesz számára a legbiztosabb védelem.
Nemcsak mi akarunk gyönyörködni benne, legyen olyan ember, akiben Isten kedvét leli, s legyen sokak számára áldássá!
Kié a gyermekünk? Nem gazdátlan, de nem is a miénk, hanem Istené.
Ezért lesz mindig biztonságban, és ezért lehetünk nyugodtak miatta.
Aki komolyan veszi, hogy gyermeke az Úré, az nem büszke rá, hanem hálás érte. 

Nem dicsekszik vele, hanem dicsőíti érte Istent. Nem aggódik, hanem imádkozik.
Nem imádja, hanem szereti. Ez nehezebb, de csak ez használ a gyermeknek.

KI NEM LEHET JÉZUS TANÍTVÁNYA❓

,,💞Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom., 

(Lk 14,27)

Egy alkalommal Jézus nagyon szigorúan beszélt arról, hogy mi tesz valakit alkalmatlanná arra,

 hogy az ő tanítványa legyen.

Három okot említett: 

1. Aki jobban szereti a számára legfontosabb embereket vagy önmagát, mint Jézust, az nem lehet a tanítványa. 

(Mt 10,37). Nem „meggyűlölni" kell őket, hanem átsorolni. 

Aki Jézus követője lett, annak az életében ő legyen az első helyen, s mindenki utána következzen! 

Az ő személye legyen meghatározó minden tekintetben! Ettől nem kell félni, mert mindenki így jár jól. 

Hiszen akinek Jézus Krisztus abszolút tekintély, aki csak őt hajlandó imádni, az tudja helyesen szeretni a szüleit, házastársát, gyermekeit, önmagát s még az ellenségét is. 

2. Aki nem hordozza a keresztjét, az sem lehet tanítvány.
A kereszt mindig a Krisztusért vállalt lemondás, szenvedés, önmegtagadás

. (A betegség, rossz szomszéd, kellemetlenség „tövis", nem kereszt.) 

A kereszt az áldozat jelképe. 

Krisztust követni áldozatvállalást, folyamatos önmegtagadást is jelent. 

Az érte vállalt gúny, mellőzöttség, a magam kényelméről, hiúságáról való lemondás: kereszthordozás. 

Mire vagyok kész Jézusért? Mibe kerül nekem a kereszténységem? 

3. „...aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." (Lk 14,33) 

„Vagyon" az, ami az életünkben Jézus mellé vagy az ő helyére kerülhet. 

Ami olyan vagy csaknem olyan fontos lesz, mint ő. 

Amiben bízik valaki, ami lefoglalja, betölti, 

és így visszatartja attól, hogy kövesse Krisztust.
Az erényeink, jótetteink, tehetségünk, képességeink, mindaz, ami büszkeséggel tölti el az embert. 

Ábrahám számára Izsák lett a „vagyon", a legfontosabb. 

Ezért kellett volna feláldoznia, de nem kellett, mert kiderült, hogy Istent Izsáknál is jobban szereti. 

Hol van Jézus az értékrendünkben? Ő-e a legfontosabb?