KI MENNYIT LÁT❓

Láthatatlan védelem💞

,,💞Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!,,
(2Kir 6,16-17)

Egy időben az arámok gyakran megtámadták Izraelt, de Izrael királya Elizeus próféta tanácsára mindig ott várta őket, ahol titokban támadni akartak. Az arám király ezért megparancsolta, hogy fogják el Elizeust. 

Éjjel körülvették a várost, ahol éppen tartózkodott, s amikor a szolgája ezt reggel meglátta, megrémült. 

Elizeus imádságára azonban megnyílt a szeme, és meglátta, hogy az ellenséges katonák és őközöttük egy védőgyűrű van, Isten megvédte szolgáját. 

Viszont az ellenség büntetése az lett, hogy elveszítették látásukat, és el lehetett vezetni őket.

Van, aki a láthatókat sem látja. Nem is mindig orvosi értelemben vakul meg, hanem elbizakodottságában vagy félelmében nem tudja felismerni a helyzetet, megmámorosodik valamitől, megszédül a sikertől, elvakult lesz, mert könnyelmű, vagy egyszerűen nem vesz észre másokat, még a hozzá legközelebb állókat sem.
Van, aki csak a láthatókat veszi számításba, de nem számol a láthatatlanokkal. 

Az arámok (és sokan ma is) csak racionális tényezőkkel számoltak, nem gondoltak arra, hogy Isten meghiúsíthatja haditervüket. Elizeus szolgája is először csak az ellenséget látta, de az Isten által küldött védelmet nem.
És vannak, akik ugyanolyan komolyan veszik a valóság láthatatlan részét, mint a láthatót. 

Elizeus is pontosan látta a veszedelmet, de tudta, hogy Isten meg fogja őket védeni. 

Tudta, hogy tehetetlen ebben a helyzetben, de azt is, hogy nem védtelen.
Ezt a látást nevezi a Biblia hitnek. Ábrahám közel százéves, és még nincs gyermeke, de „hitében erős volt", és várta, hogy Isten teljesíti ígéretét. Dávid sem csupán Góliát méreteit látta, hanem Isten hatalmát is.
A teljes valóságon az tájékozódik, s az jut el helyes következtetésekre, aki a láthatatlanokkal, Isten létével és igéjével is számol.

AZ URALOM VÉGSŐ MEGVALÓSULÁSA❣️

,,💞...jöjjön el a te országod... (Mt 6,10)

Amikor ezt kérjük: jöjjön el a te országod, akkor a történelem végére is gondolunk, amikor majd tökéletesen megvalósul Isten királyi uralma. Jézus felemeli az imádkozó hívő tekintetét, és megengedi, hogy ennek a világkorszaknak a végéig lássunk.

Most temérdek könny és vér folyik ezen a földön. Olykor úgy tűnik, teljesen a hazugság, az erőszak, az önzés, a kényelem, a gonoszság vette át az uralmat. Mintha Isten visszavonult volna. 

Ez lett az ellene való lázadásunk következménye. Nem tudjuk abbahagyni egymás öldöklését, nem tudjuk megszüntetni az éhezést és a betegségeket, tönkretesszük magunkat, egymást s a földet, amit Isten paradicsomnak teremtett. Így tudunk mi Isten nélkül uralkodni.

A hívő ember azonban eközben is tudja: a világ Ura annak teremtője maradt. 

Ő viszi célja felé ezt a gőgjében megszédült emberiséget, és egyszer véget vet majd minden gonoszságnak, és tökéletes mértékben megvalósul az ő szeretetének uralma.

Akkor kiderül majd, hogy az igazság nagyobb hatalom, mint a hazugság. 

A szeretet nagyobb erő, mint a gyűlölet. 

S aki már itt Isten királyi uralma alatt élt, az meglátja majd őt, és részt kap országának dicsőségében is. „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán." (Jel 3,21)

Azért vár még Isten ezzel, hogy minél többen higgyenek benne, belépjenek az ő országába, s megmeneküljenek az ítélettől. Mert ez a kérés: valósuljon meg királyi uralmad, azt is jelenti: teljesedjék be a te igazságos ítéleted!

Ez a kérés tehát kiemel minket magunk körül forgó, szűk körű imádságainkból, és megtanít kozmikus távlatokban gondolkozni, az örökkévalóság szemszögéből látni és értékelni mindennapi életünket.

ISTEN ORSZÁGÁNAK TERJEDÉSE❣️

"💞...jöjjön el a te országod... " (Mt 6,10)

Isten országának eljövetele a személyes életünkben akkor kezdődik, amikor egészen gyakorlati módon Isten akarata szerint kezdünk el élni. 

Az ilyen ember azért is olvassa naponta a Bibliát, hogy egyre jobban megismerje: mi Istenakarata életünk különböző kérdéseit illetően. 

S ha ez az ismeret cselekedetté válik, akkor ott megvalósult Isten királyi uralma.

Aki azonban a Szentlélek vezetésével Isten akarata szerint akar élni, azonnal elkezd munkálkodni azon, hogy általa is terjedjen Isten országa, mások életében is megvalósuljon Isten királyi uralma. 

Mihelyt tapasztalja ennek áldásait, felelősség ébred benne mások iránt. 

Már tudja, mi a különbség a bűn rabsága és az Isten gyermekeinek szabadsága között, ezért szeretné, ha minél többen eljutnának erre a szabadságra.

Ez az imakérés az ilyen ember ajkán egyben a misszió eszköze is. 

Ugyanakkor készség is arra: Uram, használj engem, hogy általam is terjedjen országod! 

A lélekmentés felelősségét is táplálja tehát ez a kérés: jöjjön el a te országod!

Éppen ezért könyörögjünk buzgón még nem hívő rokonainkért, ismerőseinkért, könyörögjünk a miénknél sokkal nehezebb körülmények között szolgáló misszionáriusokért, s azokért, akik az ő szavukra hisznek majd Jézusban! 

Legyünk készek mi is beszélni másoknak Isten királyi uralmáról, s szavaink mögött álljon ott hitelesítő pecsétként megszentelt, Isten igéjéhez igazodó, neki engedelmes életünk! 

Így nemcsak bennünk, hanem általunk is egyre jobban megvalósul Isten királyi uralma.
Szívügyem-e a misszió, emberek megmenekülése, új életre jutása? 

Megteszek-e ezért mindent, amit csak tehetek?

ISTEN KIRÁLYI URALMA❣️

"💞...jöjjön el a te országod... " (Mt 6,10)

Az Újszövetség eredeti görög nyelvén az ország szó azt jelenti: királyi uralom. 

Jézus tehát ebben a mondatban azt kéri: valósuljon meg Isten királyi uralma ezen a földön úgy, ahogyan a mennyben - vagyis teljesen, igazán. Hol valósul meg itt Isten királyi uralma? 

Ott, ahol az emberek őt Úrnak vallják, Királyként tisztelik, és neki önként engedelmeskednek.

Amikor az ember fellázadt Isten ellen (bűneset), éppen Isten uralma alól vonta ki magát. 

Elhitte azt a hazugságot, hogy a maga ura lehet, és függetlenítette magát Istentől. 

Hamar kiderült azonban, hogy nem tudunk uralkodni sem a nyelvünkön, sem az indulatainkon, sem a fantáziánkon, ellenben kényszerpályára kerültünk: folyamatosan Isten akaratának az ellenkezőjét tesszük, s ezzel sokat ártunk önmagunknak. S ha ezt felismerjük is, képtelenek vagyunk Isten akaratát teljesíteni.

Jézus Krisztus azért jött, hogy újra készekké és képesekké tegyen minket Isten királyi uralma szerint élni. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem:
Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt 7,21)

Isten országa tehát annak az életében jön el, aki Jézus Krisztust vallja élete Urának, és így képessé lesz Isten akaratát teljesíteni. 

Amikor Zákeus Isten igéjéhez igazította cselekedeteit, Jézus ezt mondta neki: ma lett üdvössége ennek a háznak. 

Amikor Pál apostol először kérdezte: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?, akkor lépett be az Isten országába.

Ez viszont mindig a mi királyi uralmunk végét jelenti. 

Többé nem én, Istentől függetlenül döntöm el, mi jó és mi rossz, mit tegyek és mit ne, hanem Isten. 

Új országba kerültem, ahol új törvények érvényesek, de ahol ennek a védelmét is élvezem.

Benne vagyok-e már ebben az országban? Hol kellene Isten akaratához igazítanom az életemet? Tegyem meg még ma!

ISTEN NEVE SZENT❣️

,,💞...Szenteltessék meg a te neved... (Mt 6,9)

A megszólítás után következik három te-kérés és három mi-kérés. Ez is azt jelzi, hogy az imádság központja Isten, és nem mi. Az a cél, hogy az imádság is őhozzá segítse közelebb az imádkozót, és nem az, hogy elsoroljuk neki kéréseinket. Ő úgyis jól tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle.

Mit jelent ez a kérés: szenteltessék meg a te neved? A név: maga a személy. 

Ha ezt mondom: ehhez nem adom a nevemet, az azt jelenti: én nem állok e mellé az ügy mellé.

Szent pedig az, ami Isten céljaira elkülönített, ami más, mint a profán, az általános, a közönséges. 

Isten pedig egészen más, mint bármelyik teremtménye. Ezt az ő mindenek felett álló, egészen más voltát felismerni, tisztelni és másoknak is megvallani: ez jelenti az ő nevének (személyének) megszentelését.

A szent azt is jelenti: bűntől mentes, teljesen tiszta. Isten önmagában szent, nem mi tesszük azzá. 

Mi csak elismerjük ezt, és így viszonyulunk hozzá.

Megszentségteleníti viszont az ő nevét az, aki káromolja, szükségtelenül emlegeti, aki rajta kívül bárki mást - például egy embert - vallásos tiszteletben részesít, ahhoz imádkozik, vagy aki babonás, okkult hittel az ördögtől kér segítséget, illetve aki képmutató módon él, s miatta káromolják mások Isten szent nevét.

Megszenteli mindenki, aki mint egyedüli Istent imádja, szívből tiszteli, benne bízik, őt másokkal hitelesen megismerteti, és úgy él, hogy az élete különbözik az általánostól, mert megjelenik benne valami Isten tisztaságából, szentségéből (Zsid 12,10). Isten akarata éppen az, hogy a benne hívőkön keresztül az ő szentsége beleáradjon a világba.

Vajon általam megszenteltetik-e Isten neve?

ATYÁNK A MENNYBEN❣️

"💞Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt 6,9)

 

Láttuk, hogy az imádkozó hívő azzal a bizalommal szólíthatja meg Istent, ahogyan egy kisgyermek az apját. Jézus azonban azonnal hozzáteszi: ennek a bizalomnak mélységes tisztelettel kell párosulnia. Isten a mi szerető Atyánk, de egyben az a mindenható Úr is, aki a mennyekben van. 

Ő teremett mindent, s ma is az övé minden hatalom.

A helyes imádság alapja a bizalom és a tisztelet. Jöjjek egyszerűen, mint a gyermek! 

Nem szépen kell imádkozni, hanem őszintén, de ne feledjem, kihez szólok: ő a Teremtő, én pedig a teremtménye vagyok. Ő igaz és szent, én tele vagyok bűnnel. 

Nem természetes, hogy imádkozhatom, csak az ő egyszülött Fiára való tekintettel enged maga elé Isten. De így, fogadott gyermekeként szeretettel vár.

Isten a mennyekben van: ez arra utal, hogy teljhatalmú, szuverén Ura mindennek. 

Neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. 

Ne féljek tehát semmitől, és ne aggodalmaskodjam semmi miatt! Azzal dicsőítem őt, hogy bízom benne feltétel nélkül.

Mivel azonban Ő Úr mindenek felett, nem lehet semmire kényszeríteni, nem lehet befolyásolni, tökéletes szabadságában azt tesz, amit akar - de irántunk való nagy szeretetéből mindig azt cselekszi, ami javunkra van. És egyedül ő tudja, mi szolgálja valóban a javunkat. 

Ezért minden imádságunk végén teljes bizonyossággal mondhatjuk: ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te! Erre is Jézus Krisztus tanított minket.

A bizalom ne váljék bizalmaskodássá, a tisztelet pedig ne legyen tartózkodó félelem az ismeretlentől! Hiszen mi ismerjük mennyei Atyánkat, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

MI ATYÁNK ...❣️

,,💞Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...,, (Mt 6,9)

A Jézus Krisztustól tanult imádságot sokszor úgy mondjuk el, hogy oda se figyelünk. 

Vizsgáljuk meg néhány napon át, mit is jelentenek ennek az imádságnak a mondatai!

Jézus így kezdi: mi Atyánk. Olyan szót használ itt, amellyel a kisgyerekek szólították az apjukat. 

Ilyen egyszerűen és ilyen bizalommal járulhatunk a mindenható Istenhez, ahogyan egy kisgyermek megy az apjához, akiről tudja, hogy szereti.

De vajon minden ember Isten gyermeke? A Biblia azt tanítja, hogy nem. 

Minden ember Isten teremtménye, de mi úgy születünk, hogy inkább szembeállunk Istennel, tiltakozunk fennhatósága és parancsai ellen, tőle függetlenül akarunk élni. 

Jézus Krisztus tesz minket Isten ellenségeiből Isten gyermekeivé. 

„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében... Istentől születtek." (Jn 1,12-13)

Istent tehát csak az nevezheti atyjának, aki újjászületett, aki Jézusban hisz, vagyis tudja, hogy egyedül Jézus kereszthaláláért kap Istentől bocsánatot, és hálából neki engedelmesen akar élni.

Az ilyen ember viszont nemcsak szerető Atyát kap a mindenható Istenben, hanem testvéreket is. 

Ezért mondja Jézus: mi Atyánk. Aki Isten akaratát cselekszi, azt a Megváltó testvérének tekinti. 

Ez a „mi" nem az egész emberiség nagy összetartozására vonatkozik, hanem azokra, akiket a Szentlélek egy nagy családdá formál, ez a „szentek közössége".

Ki vagyok én: még Isten ellensége, vagy már Isten gyermeke? 

Tudom-e, hogy Isten országát csak Isten gyermekei örökölhetik? Akarok-e azzá lenni? 

Meglátszik-e rajtam, hogy isteni természet részesévé lettem (2Pt 1,4)? 

Őszintén szeretem-e hívő testvéreimet?