HOL VANNAK ISTENEID❓

,,💞Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál?... segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak! (Jer 2,28)

Az ember eredendően vallásos, imádni akar valamit vagy valakit. (Ezt használják ki a diktátorok.) 

Ha nem a valóban létező, élő Istent imádja, akkor készít magának isteneket. 

Ha nem imádja a Teremtőt, imádni fogja a teremtményeket (Róm 1). 

Bármi bálvánnyá lehet, „Kit teremt magának / A boldogtalan" (Csokonai).

Bálvány az lesz, amitől valaki a boldogságát reméli, amire sok időt szán, ami mindennél fontosabb lesz neki, aminek alárendel más egyebet, amiért él. Lehet az egy személy, aki körül forog, lehet önmaga is, lehet egy tárgy, de a munka, siker, pénz, szex - bármi.

Kevesen tudják, hogy minden olyan imádatot, amit valaki nem tudatosan Istennek ad, kisajátít az ördög, és a bálványtisztelők az ő befolyása alá kerülnek (1Kor 10,20). 

Nem véletlenül kezdte Isten a tízparancsolatot így: „Ne legyen más istened rajtam kívül!" (2Móz 20,3)

Természetesen ezek az ember alkotta úgynevezett istenek nem léteznek, segíteni éppen úgy nem tudnak, mint ahogyan a kőből és fából készült bálványszobrok sem (ellenben ártani tudnak a mögötte meghúzódó démonikus erők). Nagy öngólt rúg magának, aki olyantól vár segítséget, ami nem létezik.

Ezzel szemben Isten hall, lát, cselekszik, sőt szeret, és a benne bízók minden helyzetben és időben számíthatnak rá. Mivel minden hatalom az övé, neki minden lehetséges.

Hogyan lehet megismerni? Jézus Krisztus mutatta be őt nekünk. 

Aki Jézus személyét, tetteit, lelkületét megismeri, benne a mindenható Istennel találkozik.

Ezt tapasztalta meg Tamás tanítvány, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, de amikor találkozott vele, és látta a sebeit, így szólt: Én Uram, és én Istenem! 

- A bálványok nem, de az élő Isten tud segíteni rajtunk nyomorúságunkban.

1Kor.10. 20 (EFO) 

,,Azt mondom, hogy amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. 

Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekkel legyetek közösségben!,,

Beteghordozók❣️

,,💞Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid." (Mk 2,5)

Volt egy agyvérzés után lebénult ember. Amikor Jézus ott járt abban a városban, négy barátja megfogta, és minden akadályon át Jézushoz viszik őt. Jézus először a bűneit bocsátotta meg, majd meggyógyította. 

Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban, hogy mi is hasonlót tegyünk.
Ezek a barátok szerették a beteget. Ő már kiesett az élet pezsgéséből, magától nem tudott elmenni sehova, 

inkább csak teher volt, ha gondoskodni kellett róla, de számon tartották, nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben.
Ugyanakkor hittek Jézusban. Tudták, hogy hozzá érdemes elvinni, csak ő segíthet rajta.
Jézus az ő hitüket látta, és a másikon könyörült meg.
Kihasználták az alkalmas időt. Sem előbb, sem később nem lehetett volna ezt megtenni.
Amikor Isten Lelke indít, amikor a másiknak a legjobb, amikor egyáltalán van rá lehetőség, akkor kell segíteni.
Összefogtak négyen. Néha nem könnyű ezt megszervezni, de közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét, gondját hordozni.
És végül: nem fordultak vissza az akadályok láttán, hanem mindent elkövettek, hogy Jézus segítségét megkapják. Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is.
A farizeusok természetesen háborogtak, hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett.
Ő azonban ezt mondta: azt nem lehet látni, hogy valóban megbocsáttattak a bűnei.
Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént, mint az, hogy meggyógyul - s akkor meggyógyította.
Szoktunk-e mi így Jézushoz vinni másokat?
Imádkozunk-e azért, aki még nem tud imádkozni, hívjuk-e igét hallgatni azt, aki nem szokott?
Egyáltalán fontos-e nekünk valaki, aki bajban van és tehetetlen?

KINEK A KEZE TETTE❣️

,,💞Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!,, (5Móz 8,17)

Hogyan értékeljük ennek az évnek az eseményeit?
Van, aki dicsekszik: ezzel a két kezemmel szereztem mindent.
Van, aki panaszkodik: miért próbált engem Isten, miért nehezedett rám a keze?
S van, aki panaszkodva dicsekszik.
Isten ezt mondja: ne gondolkozz így, mert ez felszínes és hamis megállapítás! 

Hiszen már az is Isten ajándéka volt, hogy adott neked két munkáskezet, adott munkát, a munkádra áldást.
Isten sorolja a népnek: kinek a keze szabadított ki Egyiptomból, ki választotta ketté a tengert, ki táplált éveken át a pusztában, ki vezetett el az ígéret földjének a határához?
Egyedül Isten hatalmas keze.
Aki ezt nem látja, hamisan ítéli meg a múltat.
A jót magának tulajdonítja, a rossz miatt Istent vádolja.
Nem látja, hogy minden jót Istentől kapott ajándékba, s Isten még a próbákat is a nép javára használta fel.
A Biblia azt írja, hogy még a jó cselekedeteket is Isten készíti el nekünk, hogy azokat megtehessük. Egyedül őt illeti a dicsőség.
Aki ezt nem látja, árt magának a jelenben.
Mert aki magának tulajdonítja azt, amit Isten tett érte, az meglopja az Urat, és így szembehelyezkedik vele.
Az pedig életveszélyes Isten népe számára, ha a világ sok fenyegetése közt kiszolgáltatottá válik, 

és Istent is ellenségévé teszi.
Ezzel veszélyezteti az ilyen ember a jövőjét is.
Mert aki magában bízik, azt magára hagyja az Úr, nem számíthat az ő védelmére és további ajándékaira.

Mi hát a helyes magatartás az év utolsó napján?
Őszinte bűnbánat minden hitetlenségünk, dicsekedésünk, önhittségünk miatt.
Buzgó hálaadás Isten sok meg nem érdemelt ajándékáért.
És annak megvallása, hogy nem a mi kezünk erejében bízunk, hanem egyedül Jézus Krisztus érettünk is átszögezett kezének érdemében és irgalmában.

EMLÉKEZÉS és MAGASZTALÁS❣️

,,💞Ezért magasztallak, Uram..., zsoltárt éneklek nevednek.,, (2Sám 22,50)

Élete alkonyán Dávid király visszatekintett a megtett útra, számba vette és értékelte élete eseményeit, 

és megtelt a szíve hálával. Ezt egy hosszú imádságban tárta Isten elé, amelyben többször idézte a 18. zsoltárt is.
Ennek az évnek az alkonyán hasznos lehet visszaemlékezni nekünk is, és Isten előtti világosságban értékelni az eseményeket.
Dávidnak sok minden eszébe jutott: évekig tartó menekülése Saul király féltékeny haragja elől, 

a filiszteusokkal való örökös hadakozása, győzelmek és vereségek, fia lázadása, külső ellenségek és belső bajkeverők, saját bűnei... 

De nem a maga sérelmeit és hőstetteit sorolja, hanem Isten kegyelmes tetteit.
Ő védte meg Dávidot sok veszélyes helyzetben (pajzsa volt neki), ő futamította meg ellenségeit (nem Dávid), 

ő adott gondolatokat, helyes döntéseket, fizikai erőt, bűneire bocsánatot.

 „Megmentettél lázadó népemtől..." „Ő tanítja kezemet a harcra..." 

Ő, ő, ő...Hogyan emlékezünk az elmúló év eseményeire, és mi következik az emlékezésünkből? 

Követjük-e Dávid kezét, aki felfelé mutatott, meglátta az események mögött a hatalmas 

és kegyelmes Istent, és magasztalta őt? Sok minden történt velünk is.

Történt-e valami fontos változás bennünk? Isten kezéből tudjuk-e fogadni az áldásokat és a veszteségeket is?
Hisszük-e, hogy azoknak, akik őt szeretik, valóban minden a javukat szolgálja? (Róm 8,28)
Olvassuk el ezt a hosszú imádságot (2Sám 22), és egészítsük ki a magunkéval! 

Isten megtölti közben a szívünket hálával és békességgel. 

Ez lesz szép lezárása ennek az esztendőnek.

IDŐ és ÖRÖKKÉVALÓSÁG❣️

..💞Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk..., örökkévaló mennyei házunk.,, (2Kor 5,1)

A filozófusok írnak az idő aszimmetriájáról, vagyis arról, hogy megfordíthatatlanul egy irányba halad. 

Mérni tudjuk, de megállítani és visszahozni nem. 

Megszoktuk, hogy egyik pillanat követi a másikat, egyik esztendő jön a másik után, de ritkán gondolunk arra, hogy eljön majd egy pillanat, ami után nem következik másik, mert vége szakad az időnek, és beletorkollik az örökkévalóságba, mint folyók az óceánba. 

A folyókat is csak a torkolatig tudjuk mérni. És mi lesz utána?

A sátán arra törekszik, hogy ne gondoljunk a jövőre, csak a pillanatra figyeljünk, hogy most jól érezzük magunkat. Isten azonban messzebbre enged látni. Mert van, ami elmúlik, de van, ami megmarad.
Van, ami összeomlik, és van, ami örökkévaló.

Igénk az emberi testet és ezt a földi életet sátorhoz hasonlítja, amely ideiglenes tartózkodási hely.
Ez azonban egyszer összeomlik, s belépünk az örökkévalóságba, amelynek nem lesz vége.
Ott kétféle állapot létezik: Istennel az örök élet, Isten nélkül az örök szenvedés amiatt, hogy itt nem hittünk benne. 

Ezt a tényt nem szabad elködösíteni.

Hol töltjük az örökkévalóságot - ez minden ember számára a legfontosabb kérdés.
Fontosabb, mint az, hogyan sikerül egy napunk vagy egy vállalkozásunk.
Ne feledjük, hogy minden itteni tettünknek örökkévaló következménye van!
A jelenünkkel alapozzuk meg a jövőnket és Isten megtanítja a benne hívőket már itt mindent az örökkévalóság nézőpontjából értékelni. 

Aki ezt gyakorolja, tudja, hogy nem az a fontos igazán, hogy ki mit szól hozzá, hanem hogy Istennek kedves-e egy tettünk.

Nem az dönt, hogy van-e kedvem valamihez, hanem hogy most annak az ideje van-e, s az fontos-e másnak.
Az ilyen ember könnyedén átlép az őt ért sérelmeken, de fontos lesz neki mások üdvössége.
Itt áll két lábbal a földön, de mennyei normákhoz igazodik. Jellemez ez engem?

MEGSZABOTT IDŐ❣️

,,Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.,,

(Préd 3,1)

Így az év vége felé óhatatlanul gondolkozunk az időről. Mi az, menynyi van belőle, mire kapjuk, kapunk-e még és mennyit? Az a határ, amelyet az évek közt vonunk, mesterséges, de ha kiértékelünk egy ilyen szakaszt, segíthet abban, hogy a következőt - ha még kapunk - helyesebben töltsük el.

A Biblia azt tanítja, hogy az idő Istené. Ő ajándékoz nekünk mindennap újabb 24 órát. Kérdés, hogy arra használjuk-e, amire adta! Mulasztás akkor történik, ha nem arra használjuk. Időzavarba az kerül, aki tanulás helyett cseverészik, alvás helyett szórakozik stb.

Az idő helytelen felhasználása vagy eltékozlása vezet a sietéshez és a siettetéshez - amikor nincs türelmünk kivárni a dolgok természetes menetét. A kapkodás pedig felszínessé tesz, az ilyen ember több hibát vét, selejtet termel, balesetet okozhat. Feleslegesen kimeríti magát, és veszélyeztet másokat is. Aztán néha az igazán fontos dolgokat hagyjuk el, hogy elintézzük azt, ami sürget. Így károsodik az Istennel és az egymással való közösségünk.

A hívő ember hálásan látja, hogy Isten milyen bölcsen időzíti életünkben az eseményeket.

Aki figyelmesen ügyel őrá, nem hamarkodik el semmit, és nem késik le semmiről. Jézus földi élete gyönyörű példa erre.

Mivel valóban ő szabja meg mindennek az idejét, ezért Isten nélkül rohanás, kapkodás, mulasztások vádja és folyamatos elégedetlenség kísér, Istenre figyelve pedig ugyanannyi idő alatt sokkal többet el lehet végezni, így is kell dolgozni keményen, de marad ereje az embernek, öröme lesz közben, a végén pedig hála és békesség van a szívében.

CSAK VEZESS, URAM VÉGIG❣️

,,💞Mivel azonban kijelentést kaptak..., más úton tértek vissza hazájukba.,, (Mt 2,12)

A napkeleti bölcseknek nagy csalódást jelenthetett, hogy az ország első embere nem is tud arról a nagy eseményről, ami miatt ők több ezer kilométert megtettek.
Az írástudóknak akkor kell keresgélniük a szent könyvekben, s miután megtalálták a választ, nem indulnak el örömmel velük együtt, hanem csak útnak indítják őket.

Ilyen csalódást ma is átélhetnek Istent kereső emberek, mert képmutatók és tudatlanok a vallásosok között is vannak. De sose akadjunk el náluk, mert ez a szomorú tény semmit nem változtat azon, hogy mindnyájunknak csak Jézus Krisztus tud segíteni, de ő tud, és érdemes egészen őhozzá elmenni. Semmilyen csalódás miatt ne álljunk meg, és ne forduljunk vissza! 

Mindenkit ő vonz és vár, és nagy örömük a bölcseknek is Betlehemben lett, amikor Istennek kijáró tisztelettel imádták Jézust.
Ez a magyarázata annak, hogy útjuk harmadik szakasza egészen más volt, mint az előzők. 

Itt már közvetlenül kaptak kijelentést Istentől, és meg is értették azt. „...más úton tértek vissza hazájukba." 

Aki eljut egészen Jézushoz, az előtt megnyílik a menny, kapcsolatba kerül Istennel, és másként folytatódik az élete.
Megváltozik a gondolkozása, felismeri, hogy más utak is vannak, mint amelyeket addig ismert.
Megtanulja, hogy az emberek szívéhez a legeredményesebb út a szeretet.
Hogy lehet tisztán is élni. Nem ez a legrövidebb út a meggazdagodáshoz, de ez a legbiztosabb út a békességhez és boldogsághoz.

Nagy kegyelem, hogy Isten indítására elindulhatunk a magunk pogányságából Krisztushoz.
Nagy kegyelem, hogy ha valami miatt elakadunk az úton, vissza lehet rá térni, lehet folytatni.
Nagy kegyelem, ha Isten végigvezet rajta, és átformál, más emberként mehetünk vissza a mieink közé.
Úgy, mint akiket már Krisztus visz, s akik Krisztust visszük.

A BÖLCSEK ÚTJA❣️

,,💞Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben..., íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe...,, (Mt 2,1)

Az ötödik századtól terjedt el az a legenda, hogy három király látogatta meg a kis Jézust Betlehemben.
A Biblia híradása nem szól arról, hogy hányan mentek, csak az derül ki, hogy olyan csillagászattal is foglalkozó tudósok voltak, akik feltehetően Babilonból indultak el, ahol a fogság után ott maradt zsidóktól hallhattak arról, hogy jön majd egy nagy király, aki isteni teljhatalommal cselekszik.
S amikor a Jupiter (királycsillag) és a Szaturnusz (Izrael csillaga) ritka együttállása bekövetkezett, nekik ez azt jelentette, hogy Izraelben megszületett ez a nagy király. 

Elmentek hát, hogy hódoljanak előtte.
Így kapcsolódik össze a hallott ige az ember sajátos gondolkozásmódjával, így beszél Isten mindenkivel a neki érthető nyelven.
Útjuknak három szakasza volt: Először a hazájuktól Jeruzsálemig.
Nagyon messziről indultak el: térben több ezer kilométerről, szellemileg pedig a komor végzethittől.
Akit azonban Isten szeretete vonzani kezd, az bármilyen messzeségből el fog jutni hozzá.
Akkor is, ha nem kapott vallásos nevelést, s akkor is, ha erkölcsileg mélyre került közben.
Másodszor Jeruzsálemből Betlehemig. Megérkezve a fővárosba a királytól kértek tájékoztatást. 

Nem tudták, hogy Heródes betegesen féltékeny, s egy új király születésének híre őt is, az embereket is félelemmel tölti el.
A szakemberek megkeresik Mikeás könyvében: a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie.
Az nyolc-tíz kilométerre van Jeruzsálemtől, de nem kíséri el őket senki.
Ez nagy csalódás lehetett, de elindultak oda, megtalálták a gyermek Jézust. 

Nagy örömmel örvendeztek, és ajándékaikat átadva imádták őt.
Istenem, segíts végigjárni azt az utat, amin a te szereteted indított el Jézushoz!

A PÁSZTOROK ÚTJA❣️

,,💞A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.,, (Lk 2,20)

Jézus születésének hírét legelőször a pásztorok hallották meg, mégpedig egy angyaltól.
Miért éppen ők? Mert Isten a megvetett, lenézett embereket gyakran különös szeretettel részesíti előnyben.
Mert ők az általános felfordulás közepette is csendben voltak, és akkor is ébren őrködtek, amikor a világ aludt.
Ma nagy altatás folyik, boldog, aki éberen figyel Isten kijelentésére, sok mindent idejében meg fog hallani és érteni.
A karácsonyi prédikáció így szól: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában (Betlehemben).
Ennek minden szava külön és így együtt is nagyon sokat jelent. Nem hiába lett ez nagy öröme az egész népnek. Nekünk az-e?
Már a gyermek Jézus Szabadító, Úr, Messiás. Ő nekünk született, s meg lehet találni őt egy konkrét helyen.
A pásztorok hitték is, meg nem is. Mi is így vagyunk olykor Isten igéjével. Ők azonban nem érték be ezzel, felkerekedtek, és meg akartak győződni a valóságról.
S meg is találták a gyermeket pontosan ott és úgy, ahogyan Isten küldötte mondta.
Ez a becsületes magatartás: teljes bizonyosságra vágyom, elmegyek hát egészen Jézusig. 

Ott a tények meggyőzik a kételkedőt is.
És visszafelé már ezzel a meggyőződéssel lesznek ők is „angyalok", Isten követei, akik dicsőítik az Urat nagy tetteiért, és maguk is hirdetik a karácsonyi örömhírt. Teljes bizonyossággal tanúskodnak arról, hogy mi az igazság.
Mi tehát a pásztorok útja? Az éjszaka csendjében igét hallottak. 

Nem egészen értették, de aszerint cselekedtek, elmentek és megnézték, igaz-e. Minden tekintetben igaznak bizonyult. Így ők is hirdették azt másoknak.
Ma is az ige hallgatása vezet el Jézushoz.
De a templomtól el kell jutni őhozzá, személyesen meg kell ismernünk őt a hit által.
Ez változtatja meg minden ember életét, betölti örömmel, és hiteles tanúvá teszi.

VAN HELY❓

,,💞Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.,, (Lk 2,7)

Az a népszámlálás, amit Augustus császár akkor elrendelt, tulajdonképpen az adóköteles polgárok összeírása volt, s egyben alkalom az adó emelésére is.
Mindenkinek a származási helyén kellett jelentkeznie.
Ezért volt kénytelen József is Názáretből Betlehembe gyalogolni a várandós feleségével mintegy százhúsz kilométert.
Ott már nem éltek rokonaik, így az egyetlen karavánszerájban kerestek szállást.
Ennek ajtajában hangzott el a karácsonyi történet két sötét szava: nincs hely.
Aztán végül valaki mégis befogadta őket a ház alatti birkaistállóba, ott szülte meg Mária első gyermekét - ki tudja, milyen segédlettel vagy anélkül.
Ez a karácsony igaz története, minden ráaggatott díszítés nélkül. Miért nem volt hely nekik?
Mert a fél ország úton volt, s lehet, hogy valóban megtelt a fogadó. És mert József és Mária nem ígérhetett nagy bevételt a fogadósnak, inkább csak gondot, ha ott születik meg a kisbaba.
A mi életünk ajtajára nem ugyanez van kiírva: nincs hely?
Tele vagyunk tennivalókkal, gondokkal, félelmekkel, nincs hely Jézus számára az időnkben.
Reggel sem és este sem. Talán még ma sem fér bele az esti programunkba.
Vagy legfeljebb így karácsony este meghívjuk vendégnek, remélve, hogy utána hamar távozik.
- De nincs hely számára a költségvetésünkben sem. így is nehéz beosztani, Jézus ügyére, Jézus kicsinyeinek már nem jut semmi.
De nem lehetne helyet szorítani neki? Ha ez a fogadós mégis befogadja őket, búcsújáró hellyé lett volna a háza, még anyagilag is jól járt volna. De ki hitte ezt erről az elcsigázott fiatal házaspárról?
Nagyon megszegényíti magát, aki kizárja életéből a világ Megváltóját.
Ezzel kizárja önmagát az Isten országából, ahol csak azoknak lesz helyük, akik itt befogadták Jézust az életükbe.

ALAPOK, FALAK, KAPUK❣️

MENNYEI JERUZSÁLEM

,,💞,..fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal...

A város falának tizenkét alapköve volt... (Jel 21,10-14)

János apostol látomásban látja a mennyei Jeruzsálemet, ami az üdvözültek gyülekezete, a megdicsőült egyház.
Egyik jellemvonása, hogy szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui lesznek.
Bizonyos értelemben ennek kell jellemeznie ma is minden egészséges gyülekezetet és minden újjászületett hívő keresztényt.

Legyen szilárd alapja! Az egyház és a mi hitünk alapja Jézus Krisztus személye (1Kor 3,11).
Amit ő értünk tett, az az üdvösség szükséges és elégséges feltétele.
Semmivel nem lehet és nem is kell kiegészíteni. Erről az alapról soha nem szabad lelépnünk.

A fal mutatja meg, mi tartozik a városhoz, és mi van azon kívül. Isten akarata az, hogy a benne hívők szentek legyenek, vagyis egészen az ő számára legyenek elkülönítve.
A hívő elkötelezett Krisztus-követő, aki semmiben nem elegyedhet az Isten nélküli világgal. 

Minden kettősségtől meg kell tisztulnia, mert a falakon nem lehet lakni, vagy bent él valaki, vagy kívül. Ézsaiás 1. fejezetében részletesen tanít erről Isten.
Ezért feltétele a hívő életnek a hűség.

A nyitott kapuk arra utalnak, hogy bejöhet mindenki, aki „megmosta ruháit a Bárány vérében", vagyis Jézus Krisztus érdeméért bocsánatot kapott. Ellenség nem jöhet be, angyalok őrzik a kapukat. 

A hívők pedig kimennek a kapukon, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek, és hívogassanak Jézus Krisztushoz.

Az alap arról szól, hogy mit hiszünk, a fal arról, hogy kik vagyunk, a kapuk pedig arról, hogy mi a feladatunk. Jellemez-e minket mindez? Jézus személyére, váltságművére épül fel minden.
Világos identitástudatunk van, amelyet vállalunk is.
És elfogadó, mentő szeretettel, Jézusi felelősséggel hívunk mindenkit Isten közelébe, az igazi életbe. 

HOGYAN ÜNNEPELJÜNK?💞

"💞Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét... "(Jn 1,14)

A karácsony elnevezés a latin carnatío = megtestesülés szóból származik. 

Karácsony az Úr Jézus emberré lételének ünnepe. Jézus Krisztus az ő örök isteni természete mellé magára vette a mi emberi természetünket is, mert csak így lehetett segíteni rajtunk. 

Minden karácsonykor erre kellene emlékeznünk, és ezért hálát adnunk.

Az ünnep tartalma azonban az idők folyamán eltorzult. 

Sokak számára egyenesen teher a hozzá tapadt sok szokás és többletkötelesség. 

Ilyenkor felbolydul az ország, aki teheti, vásárol, utazik, vendégeskedik - s az ünnep kimerül ebben, és sok ember is kimerül az ünnep végére.

Segítség lehet, ha megtervezzük a tennivalókat, csak a valóban szükségeset vesszük célba, elosztjuk a feladatokat, és csendet is készítünk az ünnepekre. 

Az ajándékozás ne legyen kényszer, ne versenyezzünk egymással, ne fokozzuk le üzletté! 

Az ajándékot ne a forintértéke, hanem a szeretetértéke tegye kedvessé. 

Saját kézzel készített tárgyak, amelyek mögött figyelmesség, szellemesség van, nagyobb örömöt szerezhetnek, mint bármi más. 

Egyáltalán az örömszerzés legyen a cél! S örömöt szellemi értékekkel is lehet szerezni, egymást ilyesmivel is gazdagabbá tehetjük.

És ne feledkezzünk el azokról, akiknek senki nem készít ajándékot! 

Nézzünk körül, imádságban kérjünk tanácsot Istentől, s legalább egyvalakinek készítsünk így szép ünnepet!

Az ünnep lényege pedig, az élő Krisztussal való közösség, a benne való öröm, maradjon meg a hétköznapokban is, tegye ünneppé legszürkébb óráinkat is!

MINT A CSILLAGOK❣️

,,💞Legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban...,, (Fil 2,15)

A református templomok tornyán levő csillag arra emlékeztet, hogy a napkeleti bölcsek egy csillag fényét követve találtak oda a gyermek Jézushoz. 

Mai igénk pedig arra biztat, hogy mi magunk legyünk csillagokká. Mit jelent ez?

Mit tesznek a csillagok? Egy kicsit világítanak, s nem mondják, hogy ilyen sötétségben nincs értelme ennyi fényt adni. De ennél is fontosabb, hogy a csillagokhoz igazodni lehet. 

Amikor még nem voltak műszerek, a hajósok a csillagok állása alapján állapították meg, merre kell menniük.

Isten akarata az, hogy minden hívő ember ilyen útmutató „csillag" legyen. 

Ezen a világon nagy sötétség van. Az emberek szívében, fejében sok sötét indulat, gondolat lakik. 

Az önzés, gyűlölet, durvaság, hazugság világában Isten gyermekeinek mutatniuk kell a Jézus Krisztushoz vezető utat, és azt, hogy másképpen is lehet élni. Hogyan történik ez?
Egy gyárban az egyik munkás javasolta, hogy a karácsony előtti utolsó munkanapon mindenki hozzon egy üveg bort, és csinálnak egy nagy murit. 

Ekkor valaki azt mondta: tudjátok, mi van a Bélával. 

(Mindenki tudta: Béla négy ujját levágta a gép, most egyedül van otthon, s nem tudja, tud-e majd dolgozni.)

Jó lenne, ha mindenki elhozná egy fél üveg bor árát, és vinnénk neki valami ajándékot karácsonyra együtt. Nem könnyen, de ráálltak. 

A sötétben felragyogott egy kis fény, csillaggá lett valaki.
Jézus Krisztus eljövetelével maga a nap kelt fel. Ő a világ világossága, tőle kaphatunk fényt mindnyájan.

Ma a legrövidebb a nappal, és leghosszabb az éjszaka. 

Mától kezdve nőni fog a világosság, és csökken a sötétség. Legyen ez így a mi életünkben is!

MIRE VALÓ AZ ÜNNEP?

,,💞A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek!,, 

(Ézs 30,15)

Pilinszky János ezt írja az ünnepek lényegéről: „A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára a napi felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülést jelenti...
A keresztény ünnep a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell hogy legyen. 

A kikapcsolódás erre kevés..., valójában bekapcsolódásnak kell lennie. 

Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja."

Az ünnepet Isten rendelte el, amikor a hetedik nap megszentelését megparancsolta. 

Célja az, hogy ilyenkor az ember tegye félre a maga munkáját, és Isten munkájára összpontosítson.
Úgy is, hogy Isten nagy tetteiről beszélgessünk, s úgy is, hogy nyissuk ki magunkat, s kérjük, hogy ő munkálkodjék bennünk.

Az ünnep célja nem a semmittevés, de nem is a még lázasabb tevékenység, hanem kapunyitás felfelé. Tartom a kezemet, hogy Isten ajándékait átvegyem, s aztán legyen mit továbbadnom másoknak. Nincstelen leszek, ha soha nem állok csendben Isten elé, hogy beszéljen velem és gazdaggá tegyen.
Előbb dolgozik bennem, utána pedig dolgozik általam.
Óvakodjunk attól, hogy ehelyett teletömjük ünnepeinket tennivalókkal, s a végére még fáradtabbak és üresebbek legyünk! Ezt csak tudatos tervezéssel lehet megvalósítani.
Ne engedjünk semmilyen kényszernek! Az ajándékozást, utazást, vendéglátást is ehhez a célhoz lehet igazítani.

Az ünnep központjában az ünnepelt álljon: karácsonykor Jézus Krisztus. 

Ez nem a szeretet ünnepe úgy általában, hanem Isten irántunk való szeretetének ünnepe.
Nem az ajándékozásé, hanem az Isten nekünk adott ajándékáé: Jézusé. 

Neki örüljünk, érte legyünk hálásak, vele keressük a közösséget!
Akkor egymásnak is jobban tudunk örülni, hálát érezni és egymással mélyebb közösségre jutni.

VAN VISSZAÚT❣️

,,💞...aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el... ,, (Jn 6,37)

Egy fiú egy alkalommal nagyon összeveszett a szüleivel.
Mindkét fél durva volt, de a fiú különösen szemtelen és tiszteletlen. Utána megszökött otthonról. 

Keserves hetek következtek, gazdátlanul hányódott, veszélyes helyzetekbe is került.
Aztán közeledett a karácsony, és egyre jobban vágyódott haza.
De vajon visszafogadják-e? Írt egy levelet a szüleinek, amelyben bocsánatot kért, és jelezte, hogy karácsony délután melyik vonattal érkezik.
Azt kérte, hogy ha meg tudnak bocsátani, kössenek egy fehér zsebkendőt a ház előtti almafára. 

Ha nem, akkor nem megy többé haza. A vonaton nagyon ideges volt, félt kinézni az ablakon, mert ha nem lesz zsebkendő, nem tudja, mitévő legyen.
Amikor azonban a házuk előtt haladt el a vonat, megrendülve látta, hogy négy-öt fehér zsebkendőt is lenget a szél a fán.
Boldogan ment haza, és kibékült a szüleivel.
Karácsony ezt az örömhírt hirdeti: télvíz idején kivirágzott az almafa, Isten szeretetének a fehér zsebkendője Jézus Krisztus testet öltése, közénk érkezése. Isten bűnbocsátó kegyelme nélkül a mi sorsunk is teljesen reménytelen lenne.
De ő kész megbocsátani, mert Jézus eleget tett az ő igazságának, helyettünk elszenvedte bűneink ítéletét. 

S aki ezt komolyan veszi, vagyis hisz Jézusban, az új életet kezdhet.
Készen vagyunk-e mi is ugyanígy megbocsátani az ellenünk vétkezőknek? 

És akarunk-e hálából egészen Isten akarata szerint élni, ami a legjobb, sőt az egyetlen életlehetőség a számunkra?

"A bűnből hozzád sietek, mert szomjazom kegyelmedet. Te nyugtass meg, én Jézusom! Ím neked szívem átadom." (Philipp Melanchthon)

IMMÁNUEL❣️

,,💞Ezért maga az ÚR ad jelt nektek: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik őt.,,

(Ézs 7,14)

Kodály Zoltán Adventi ének című műve egy középkori himnusz feldolgozása.
Ez a himnusz Ézsaiás könyvének négy Messiás-jövendölését sorolja fel, így ragyogtatja fel az eljövendő Krisztus nagyságát.
Immánuel ezt jelenti: velünk az Isten. Karácsony, Jézus testté létele azt bizonyítja, hogy Isten nem ellensége az embernek, nem is közönyösen nézi, hogyan „forog keserű levében", hanem utánanyúl, kiemeli abból a szakadékból, amelyből önerejéből nem tud kijönni.
A testté lett Krisztusban Isten ezt a mentő szeretetét kínálja nekünk.
A Jessze vesszeje (Ézs 11,1) kifejezés arra utal, hogy mivel Jézus Isainak (ennek másik alakja a Jessze), Dávid apjának a leszármazottja, benne teljesednek be mindazok a próféciák, amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett.
Ő a „napkelet", a felkelő nap is, aki az Istentől elszakadt világ lelki sötétségébe olyan fényt hozott, ami leleplez, útbaigazít, segít tájékozódni, sőt kivezet a halálból az életbe (Ézs 9,1; Károli: 9,2).
És ő a Dávid kulcsa (Ézs 22,22), aki megnyitotta minden benne hívő előtt a mennyország kapuját, lehetővé tette a bűnös embernek az élő Istennel való találkozást, ezért hasadt ketté halálakor a templom kárpitja. 

Erre egyedül ő volt képes!!
A himnusz utolsó verse pedig Adonájnak nevezi őt, ami a mindenható és örökkévaló Isten megszólítása, személyes hitvallás: Uram. 

Ne csináljunk ebből a hatalmas Úrból „kis Jézuskát", mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön!!
Ő már testté lételekor is ilyen hatalmas Isten volt, és így jelenik majd meg második eljövetelekor is nagy hatalommal és dicsőséggel.

KÉSZÜLÜNK KARÁCSONYRA❣️

,,💞Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. Magasztalnak a népek...,,
(Zsolt 46,11)

Ezekben a napokban nagyon sok tennivalónk van, a legtöbb ember készül karácsonyra. De hogyan?
Tervezni és szervezni kell, pénzt és időt beosztani, munka után zsúfolt üzletekben vásárolni...
Aztán mire megérkezünk az ünnephez, elfogy az erő, kiürül a pénztárca, kimerülten próbálunk illedelmesen viselkedni, és sokan el is feledkeznek arról, hogy karácsony az Úr Jézus Krisztus születésnapja.

Ebben a hangos, kapkodó időben Isten különös szeretettel figyelmeztet: csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten! S aki elolvassa az egész zsoltárt, megtudja belőle, hogy

a., Isten az üdvtörténet Ura. Neki szép terve van ezzel a világgal.
A gonoszság erői próbálják ezt meghiúsítani, de éppen karácsony csodája mutatja: Isten Jézus Krisztus személyében utánunk jött, hogy segítsen rajtunk.

b., Isten a történelem Ura is. Sokszor úgy tűnik, hogy a pénz, a hatalom, a hazugság diadalmaskodik, de mi tudjuk, hogy a kormány Isten kezében van.

c., És Isten a mi személyes életünk Ura is. Ő a mi erős várunk, biztos oltalmunk. 

Aki ismeri őt és bízik benne, annak minden körülmények közt békessége van. 

Őt megismerni ebben a csendben lehet.

Legyenek hát csendes adventi estéink, akár egyedül, akár családban élünk, amikor ha röviden is, de magasztaljuk őt, figyeljünk igéjére, lássuk meg nagy tetteit - köztük azt is, hogy karácsonykor Jézusban egészen közel jött hozzánk Isten!

Készüljünk karácsonyra másként, mint a világ! 

Az Isten előtti csendben az is hallható lesz, amit a lármában és rohanásban nem hall meg az ember. 

Így közelebb kerülünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz is.

Csak légy egy kissé áldott csendben

Magadban békességre lelsz, 

Az Úr-rendelte kegyelemben 

Örök, bölcs célnak megfelelsz! 

(G. Neu mark)

AZ ÍTÉLET ISTENE IS AZ ÚR❣️

,,💞...sebed gyógyíthatatlan..., mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!,, (Náh 3,19)

Náhum próféta megjövendölte, hogyan fog elpusztulni Asszíria fővárosa, Ninive. 

A könyvében leírtak Kr. e. 612-ben olyan pontosan beteljesedtek, hogy némelyek gyanakodtak, hogy ez nem is jövendölés, hanem utólagos leírás volt. 

A tudományos vizsgálat azonban állítja, hogy ez a rövid könyv jóval 612 előtt keletkezett.

Ninivének olyan fekvése és védfala volt, hogy bevehetetlennek tartották. 

Szinte elképzelhetetlen kincset halmoztak fel benne, amelyet hírhedt kegyetlenséggel zsákmányoltak folyamatosan. A leírás ragadozó oroszlánhoz hasonlítja ezt a várost. 

De Náhum megjövendöli, hogy Isten nem hagyja büntetés nélkül a bűnt, és Ninive el fog pusztulni.

Isten azonban soha nem az ítélet végrehajtásával kezdi, hanem figyelmeztet az ő igéjével. 

Korábban Jónás prédikált ebben a városban, amire akkor ijedtükben hallgattak is, de érdemi változás nem követte azt az alkalmi felbuzdulást, és így visszaestek régi bűneikbe. 

Vigyázzunk erre mindig: Isten igéjét csak egészen komolyan érdemes venni, aminek radikális és végleges életváltozást kell jelentenie.

Isten viszont nemcsak irgalmas, de igazságos is. Az ítélet késése gyakran megtéveszti az embereket, úgy gondolják, lehet következmények nélkül vétkezni. 

Szeretnénk is magunknak egy olyan Jóistent elképzelni, aki nem néz oda, amikor vétkezünk. 

Az élő Isten azonban nem ilyen. 

A bűnbánó bűnösnek megbocsát, de a makacsul vétkezőt megítéli. 

Ne irigyeljük azokat, akik ninivei módra élnek!

Az egész emberiség is egy nagy ítélet előtt áll, amelyet a visszatérő Jézus Krisztus hajt majd végre. 

Ez elől az egyetlen menedék, ha valaki hiszi, hogy bűneink büntetését ő már elszenvedte a keresztfán, és neki engedelmes életet élünk. Aki azonban nem törődik ezzel, annak a sebe valóban gyógyíthatatlan.

A SORSDÖNTŐ DE❣️

,,💞...DE a te szavadra mégis kivetem a hálókat.,, (Lk 5,5)

Egy sötét éjszaka. A Genezáreti tóban a halak éjszakára a mélyebb vízbe húzódnak, mert ott nem hűl le olyan gyorsan a víz, nappal viszont a part menti sekélyben szétszóródnak.
A halászok ezért éjjel dolgoztak, s a mélyben halásztak.
Péter és társai ezt jól tudták, egyik éjjel azonban szorgos munkájuk ellenére sem fogtak semmit.

Hajnali derengés. Ahogy ilyen kudarcos éjszaka után a hálóikat tisztogatták, Jézus jött oda, s azt kérte Pétertől, vigye egy kissé beljebb a parttól, hogy onnan tanítsa a sokaságot.
Péternek nem nagy kedve volt ehhez, de megtette, s így ő is kénytelen volt hallgatni Jézus szavait.

Nappali világosság. Befejezve a tanítást arra kérte Pétert, evezzen a mélyre, és vesse ki a hálókat.
Péter válaszából kitűnik, mennyire bosszantotta ez a kérés, amiben a teljes hozzá nem értés is megszólalt: ilyenkor a mély vízben nincsenek halak. Jézus szavai azonban dolgoztak Péter szívében, s elhangzott egy sorsdöntő „de": nem látom értelmét, de mivel te mondod, megteszem. 

És annyi halat fogtak, hogy két hajót megtöltöttek.

„Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"
Nem a nagy zsákmánnyal foglalkozott, mert teljes világosságban meglátta, ki ő valójában, és ki Jézus. Már nem Mesternek szólította, hanem Uramnak.

Néha engedi megtapasztalnunk Jézus, milyen tehetetlenek vagyunk nélküle. 

Átéljük a kudarcok éjszakáját, amikor hiábavalónak bizonyul minden jó szándék, erőfeszítés, hozzáértés, nem fogunk semmit. 

- Jézus szavai nyomán mindig derengeni kezd valami, de az ő isteni teljhatalmát és érthetetlen szeretetét csak az tapasztalja meg, aki kész neki önmaga ellenében is engedni.
Nem értem, mást gondolok, de a te szavadra mégis megteszem, amit mondtál. 

Ekkor látjuk helyesen önmagunkat is és Jézust is.

ÉLETÜNK KAPUI❣️

,,...tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál.,, (ApCsel 22,15)

Azt szokták mondani, hogy egy ember életén a kapuk szerepét az értelem, a szem, a fül és a száj tölti be. Ezeken keresztül jön be és megy ki információ. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi jön be és mi megy ki.

Amikor Jézus Krisztus elhívta szolgájának Saul-Pált, ezekre a kapukra nézve adott neki ígéreteket:
1. „...hogy megismerd az ő akaratát..." Mi Isten akarata? „...hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében..." Hogy hagyjuk abba a kételkedést, okoskodást, hiszékenységet, és vegyük komolyan, amit ő mondott magáról. S őt megismerve felismerjük majd Isten akaratát életünk konkrét vonatkozásaiban is.
2. „...meglásd az Igazat..." Ó, milyen sok szennyes és felesleges dolog jön be a szemünkön! 

Az első kísértés is ezen a kapun érkezett az emberhez, amikor nézte a tiltott gyümölcsöt. 

Ez az ígéret arra vonatkozik, hogy felismerhetjük a názáreti Jézus személyében az Isten Fiát, személyes Megváltónkat.
3. „...hangot hallj az ő ajkáról." Külön kegyelem, hogy Jézus kijelenti magát, szól ahhoz, aki felismerte és hitt benne, „...igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt" - vallja Jeremiás próféta (Jer 15,16).
4. „Mert az ő tanúja leszel" - hangzik tovább az ígéret.

Arról tud tanúskodni valaki, amit maga is látott és hallott. 

S végül is ez Jézus célja Pállal és minden benne hívővel, hogy ami bejött a fülünkön (a tőle hallott ige), 

az átalakítson minket, és továbbmenjen a szánkon. 

Így nem a magunkét fogjuk mondani, hanem olyan igét adhatunk tovább, ami tőle származik. 

Ennek az igének ereje van, ezen keresztül maga az élő Jézus Krisztus munkálkodik. 

Ő legyen őrizője, megszentelője életünk kapuinak!