A KERESZTÉNY SZABADSÁG❣️

,,💞...többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.,, 

(1Pt 4,2)

A kereszténységet kezdettől fenyegette két végletes gondolkozás: a törvényeskedés és a szabadosság. 

A törvényeskedés azt vallja, hogy ha bizonyos előírásokat megtartunk, kapjuk érte az üdvösséget.
A szabadosság ennek az ellenkezője: senki ne írjon elő semmit, mi szabjuk a normákat, és megoldjuk az életünket egyedül is. Mindkettő mögött az ember gőgje van. 

Az egyik így szól: én teljesítek, Isten fizet, a másik: nekem senki se parancsoljon!
Közben pedig észre sem vesszük, mennyire az emberi vágyak, szokások, igények szerint élünk: megmondják, mi illik, hogyan kell viselkedni, beszélni, öltözködni, boldogulni és ezt gyakran gondolkozás nélkül áthagyományozzuk a gyerekeinkre is.

A keresztény szabadság ott kezdődik, amikor valaki felismeri: egyedül Isten tudja, hogyan lehetek azzá, akinek ő teremtett.
S ebből a bizalomból az következik, hogy az illető önként elkezdi cselekedni Isten akaratát. 

Már nem mások befolyása, az események kényszere vagy saját romlott szíve diktál neki, hanem arra hallgat, aki neki mindig jót akar. Nem sodródik, hanem céltudatosan él. 

Szabaddá vált az Isten nélküli gondolkozás minden kényszerétől, s szabaddá vált az Istennek való következetes engedelmességre. 

Ez így paradox fogalmazás, de aki így él, tapasztalja, hogy szabad, s minden korábbi kísérlete egyfajta rabság volt ehhez képest.

Ugyanakkor tudja, hogy ez nem olyan teljesítmény, amiért neki Istentől bármi járna. 

Ez nem megelőzi az üdvösséget, hanem követi azok életében, akik már előbb Isten kegyelmét hittel megragadták. 

Ez a szabadság, az Isten akaratának felismerése és boldog cselekvése már gyümölcs, következmény. 

Pál apostol így nevezi: az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága (Róm 8,21).

HŰTLENNÉ LETT ASSZONY❣️

"💞...megszegted a szövetséget. De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. " - (Ez 16,59-60)

A szép történetnek szomorú folytatása van. 

A királynévá lett szépasszony elbízta magát, elfelejtette, honnan emelte ki, mentette meg jótevője, magának tulajdonította azt, amit Istentől kapott ajándékba, és megszegte vele kötött szövetségét.

Itt már egyértelmű, hogy Isten választott népéről, azon keresztül mindnyájunkról szól a leírás. Mindnyájunkat kísért, hogy elfelejtjük, honnan szabadított ki az Úr, nem neki adunk dicsőséget életünk eredményeiért, a tőle kapott áldásokért, egy idő után úgy gondoljuk, boldogulunk mi már nélküle is. 

S ami a legrosszabb: mástól vagy mástól is várunk segítséget, megvonjuk tőle kizárólagos bizalmunkat, ami Izrael esetében a környező pogány népek bálványainak tisztelését jelentette. 

Ez a legdurvább istengyalázás, a szabadító Isten megcsúfolása. 

(A Biblia ezt lelki paráznaságnak, házasságtörésnek nevezi.)

Ennek mindig súlyos következményei vannak, mert aki ezt teszi, kilép Isten szövetségéből, 

s így egyedül marad. Isten nélkül pedig mindenféle bűn és baj áldozata lesz az ember.
A kérdés az, hogy mit tesz ebben a helyzetben. 

Ha rádöbben bűnére, kertelés nélkül megvallja azt, és bocsánatot kér, Isten kész visszafogadni a szövetségszegőt. 

Ha azonban megkeményedik hűtlenségében, halálra ítélte önmagát.

Óvakodjunk az ilyen szövetségszegéstől! Mert ha van is kegyelem a bűnbánónak, és ez óriási lehetőség, utólag mindig keservesen bánja a megtérő az elrontott, eltékozolt időt.

🌟SZÉPSÉGÉRŐL HÍRES KIRÁLYNÉ❣️

,,💞Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az Úr -, és az enyém lettél.,,
(Ez 16:8)

Isten mentő munkája folytatódik: életben maradt a gyermek, felserdül, érett ember lesz, kibontakozik. 

Nem önmagát valósította meg, hanem azzá lett, akinek Isten teremtette. 

De még „meztelen" - vagyis még nincstelen, védtelen, kiszolgáltatott. 

Még nem tudja, mivégre van a világon (Ez 16:7).

Ekkor Isten szövetséget köt vele. „...rád terítettem ruhám szárnyát" -ez azt jelenti, hogy vállallak, számíthatsz rám, összetartozunk, gondoskodom rólad. 

Ennek a feltétele megint nem bennünk van, hanem Isten kiválasztó kegyelme, meg nem érdemelt szeretete, 

elfogadó irgalma cselekszi ezt. 

- Igazi fordulatot ez a szövetség hoz egy ember életébe. Itt kap küldetést, itt telik meg tartalommal az élete, 

ezen belül ismeri meg igazán Istent, az ő hűségét és gazdagságát, ebben lesz hozzá tartozó gyermekévé (Ez 16:8).

Isten szeretetének a közegében pedig teljesen átformálódik a hívő. Elfelejtheti a múltját, 

Isten bebiztosította a jövőjét, és boldog, tartalmas jelennel ajándékozza meg. 

El egészen odáig, hogy „a királyságot is elérted" (Ez 16:9-14). 

Ez lett a mezőre kidobott, halálra szánt csecsemőből.

Az Újszövetség erről úgy ír, hogy „Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől", hogy a vele való szövetségben isteni természet részeseivé leszünk, 

Jézusra jellemző tulajdonságok jelennek meg gyarló életünkben, és aki őhozzá mindvégig ragaszkodik, 

az vele együtt ül az ő trónján. (Jel 3:21).

Hol tartunk ezen az úton? Az indulásunk egyforma, esélyeink azonosak. 

De az ő kegyelme is készen van a benne hívőknek. 

Köszönöm, Uram, hogy
Igazságod palástját
Reám kiterjesztetted,
Szentlelkednek áldását
Bennem felgerjesztetted,
Hogy megújulást vegyek:
Hozzád hasonló legyek.
(Losontzi István)

Ezék.16:
6 De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben!
7 Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de teljesen mezítelen voltál.
8 Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam mezítelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az Úr -, és az enyém lettél.
9 Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal.
10 Tarka ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád.
11 Földíszítettelek ékszerekkel, karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot.
12 Orrodba orrperecet tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát.
13 Földíszítetted magad arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába öltöztél; ételed finomliszt, méz és olaj volt. Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted.
14 Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam - így szól az én Uram, az Úr.

Jel.3. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.

MEZŐRE KIDOBOTT CSECSEMŐ❣️

,,💞Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben!,, (Ez 16,6)

Ezékiel próféta megrendítő képekkel írja le, milyen helyzetbe került az emberiség Isten nélkül, mit tett Isten az érdekünkben, és kivé tudja ő tenni azt, akivel szövetséget köt.
Isten nélkül olyanok a nép esélyei, mint egy mezőre kidobott csecsemőé.
Megszületett, de mivel nem gondoskodik róla senki, tehetetlen, életképtelen, egészen bizonyos, 

hogy elpusztul. Kiszárad, és tetemét megeszik a dögevők.
Megrázó kép, de a Biblia azt tanítja, hogy mi is potenciális halottak vagyunk a lázadásunk miatt, s nem tudunk segíteni magunkon. Gondoljuk egyszer nyugodtan végig: Istent elhagyva az életet veszítettük el. Hisszük-e ezt (Ez 16:4-5)?

Isten elmegy a kidobott újszülött mellett, és megkönyörül rajta. Miért?
A Biblia nem ír arról, hogy miért szeret minket Isten, csak arról, hogy mennyire szeret.
Egyszülött Fiát is feláldozta értünk. Azért szeret, mert Ő maga a szeretet, és mert múlhatatlanul szükségünk van rá (Ez 16:6).

Megáll a gyermek mellett, és így szól: Maradj életben!
És az Ő szavának teremtő hatalma van. Ahogyan a teremtéskor kimondta: Legyen - úgy döntött isteni teljhatalommal az ellene fellázadt ember életben maradása mellett is.
Sok szép példa mutatja, hogy Isten ma is így ad új életet embereknek, hogy megszólít bennünket igéjével, és aki komolyan veszi azt, annak megnyílik a szeme, a szíve, az értelme, egyszerre világosan látja, milyen végzetes helyzetbe került, nem ámítja többé magát azzal, hogy önerejéből ki tud szabadulni ebből, hanem két kézzel kap azon a tényleges szabadításon, amit Isten kínál nekünk.
Látom-e már világosan, mik az esélyeim Isten nélkül, és hogy mit kínál ő nekem végtelen nagy szeretetéből?

Ezék.16.4 

Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek.
5 Senki sem szánakozott rajtad, semmit sem tettek meg veled ezekből, nem könyörültek rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél.
6 De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz.
Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben!

BIZTOS VÉDELEM ALATT❣️

"💞Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott... boldog örömben lesz részük..." (Ézs 35,10)

Még három képet használ itt a Szentírás Isten szabadító munkájának szemléltetésére:

„Jól megépített útja lesz" a fogságból hazatérő népnek. Homokban gyalogolni nagyon fárasztó. 

Célt tévesztve, bizonytalanban haladni nagyon nyomasztó. Isten azt ígéri, gondja lesz erre is: utat készít a benne bízóknak, és segíti őket célirányosan haladni. Látni fogják mindig életük értelmét, s Isten vezeti őket célba.

„Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad..." Isten népe biztonságban tudhatja magát hatalmas Urának védelmében. Olyan sokféle félelem nyomorítja az életünket! 

S „az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Pt 5,8).

Néha pedig bennünk mozdulnak meg vadállati indulatok vagy félelmek. Isten minden külső és belső ellenségtől megvédi népét. Sokszor csak visszatekintve látjuk, mitől őrzött meg, hogyan hordozott és vezetett.

Végül ezt ígéri: „Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. 

Öröm koszorúzza fejüket örökre..., a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." (10. v.)

Lesz beteljesedés Isten népének az életében. Isten valóra váltja minden ígéretét, nemcsak átsegít sok nehézségen, hanem bevisz örök országába, ahol vége lesz minden szenvedésnek, nélkülözésnek, küzdelemnek, s az ő dicsőségében részesíti gyermekeit. 

Jó erre gondolnunk már most, amikor még gyakran sóhajtozunk, és úgy érezzük, semmi okunk örülni.
Aki azonban „az Úrban van", az már most is kap előleget ebből az örök örömből, és minden nyomorúságunk ellenére is csordultig lehetünk örömmel (2Kor 7,4)

KÉTFÉLE ÉLETVITEL❣️

,,💞Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz...,,(Mt 7,14)

Jézus itt kétféle életútról, életvitelről beszél. Valaki vagy az egyiken, vagy a másikon jár, harmadik lehetőség nincs. Mi a különbség köztük?

A bejárat mérete más. A széles útra bármit vihet magával az ember. Érdemeit, bűneit, kíséretét...

A szoros kapu előtt azonban mindent le kell rakni. Oda csak az ember mehet be. 

De ott lerakhatja a bűn terhét is.

A széles úton bárhogyan lehet közlekedni. Ott nincs törvény, nincs tekintély, nincsenek tekintettel egymásra az emberek. A keskeny úton csak egyenesen lehet lépkedni, leginkább Jézus Krisztus nyomában.

A legjelentősebb különbség az út vége: a széles a kárhozatba visz. És ez nem a megsemmisülés, hanem az istenhiány miatti örök szenvedés. Ez azonban nincs kiírva sehol. 

Ha valaki nem figyel Isten hívó szavára, csak az út végén tudja meg, hova érkezett, és akkor már nem lehet segíteni rajta.
A keskeny út az életre visz: egyre teljesebb közösségbe az élő Istennel.

A széles úton sokan járnak. Olyan sokan, hogy mindnyájan azon indulunk el. 

Onnan lehet átmenni a keskenyre, ha valaki enged Isten hívásának.
A keskeny úton kevesen vannak, néha egyedül is maradhat az ember, mert a többség nem hajlandó lepakolni a bejáratnál, a szoros kapunál, ragaszkodnak az emberek ahhoz, amit már megszereztek.

Mit kell tenni ahhoz, hogy az egyiken vagy a másikon járjon valaki?
Ahhoz, hogy a széles úton haladjon, semmit nem kell tennie.
Ott nemcsak a bűnözők járnak, hanem mindenki, aki Isten nélkül marad.
A keskeny útra azok mehetnek át, akik hallották és komolyan vették az evangéliumot: Jöjjetek énhozzám mindnyájan...
Ezért fűz Jézus a tájékoztatáshoz egy felszólítást is: Menjetek be a szoros kapun!
Ez örömhír és parancs egyben: be lehet menni, de a másikat ott kell hagyni.

SZABADULÁS A FOGSÁGBÓL❣️

,,💞Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.,, (Jer 31,3)

Izrael népe a babiloni fogságban volt. A többség nem remélte, hogy hazakerülnek még valaha.

Akkor hangzott el Jeremiás ajkán Isten ígérete: megszabadítja és hazaviszi népét (Jer 31:1-5).
Voltak, akik elhitték, mások kételkedtek, s amikor már lehetett menni, mégis ott maradtak.
Az egész emberiség képe ez: Istennel közösségben szabadok voltunk.

Tőle elszakadva fogságba estünk.
Az indulataink, a hiúság, a gőg, érzékiség, hazugság, kényszergondolatok rabságában sínylődünk. 

Ide jött utánunk Jézus, hogy kiszabadítson az Isten gyermekei szabadságára.

Aki hisz neki és benne, szabad lesz, de nem mindenki él ezzel a lehetőséggel.
Szép képekkel szemlélteti a próféta, hogyan rendeződik azoknak az élete, akik engednek Isten hívásának, és kilépnek a maguk fogságából:
„eljön az a nap, amikor... így kiáltanak: ...menjünk a Sionra Istenünkhöz, az Úrhoz!"

Felépül a templom, helyreáll a kapcsolat Isten és az ő népe között, újra bíznak az Úrban, s tudják dicsőíteni őt.
„Fölékesíted még magadat, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt."

Az emberi méltóságából kivetkőzött ember újra felöltözik, rendeződnek a kapcsolatok, és az együttélést az öröm jellemzi. Mivel előbb helyreállt az Istennel való közösség, ünneppé lesz az élet, jó lesz élni és együtt élni egymással is.
„Szőlőket ültetsz..., fogják szüretelni is." Vagyis értelmes munkát fognak végezni, annak az eredményét is élvezhetik, gyümölcsöző, termékeny életet élnek, s utódaikról is gondoskodnak.
Isten teljes szabadítást ad, de ez a megfordíthatatlan sorrend: rendezni a kapcsolatunkat Vele, egymással, a körülményeinkkel.

Jer.31 Jövendölés a hazatérésről
1 Abban az időben - így szól az Úr -, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek.
2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült a nép, a nyugalma felé tartó Izráel.
3 A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
4 Fölépítelek még, és fölépülsz, Izrael szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt.
5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is.
6 Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyén: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz!